Szöllősi Anita: Alapvetően imádok utazni és utaztatni

A parlament nemrégiben Magyarországon is bevezette az utazási zónákat. Szöllősi Anitával, a Yes Travel vezetőjével ennek kapcsán beszélgettünk az utazási szokások változásáról, az utazási irodák, az idegenforgalmi iparág helyzetéről és a belföldi turizmus jelenlegi alakulásáról.

A Yes Travelt 18 évvel ezelőtt kezdte, 7 éve vezeti egyedül, egy nagyszerű csapattal – csupa nővel – Anita, aki lassan 30 éve dolgozik utazási irodában. Azt meséli, színes és változatos volta miatt szereti a mai napig is a szakmát, ugyanakkor örök kíváncsiság és tanulási vágy vezérli, így – többek közt – baristává képezte magát és újabban triatlonozik is. Ma a Széchenyi téren, a Gresham-palotában találhatja meg őt és stábját az, akinek egyedi igényei vannak.

A szakmában eltöltött évek alatt olyan partnerekkel dolgoztak már együtt, mint a SPAR cégcsoport, akinek a nyereményútjait a mai napig is a Yes Travel szervezi. Anita cége főként utazásszervezéssel és közvetítéssel foglalkozik, kiemelt területük az üzleti utaztatás és a rendezvényszervezés. Csapatépítő tréningeket, továbbképzéseket és többszáz fős konferenciákat is szerveznek, bel- és külföldre egyaránt.

Milyen kedvelt desztinációk, milyen utazási szokások voltak jellemzőek a vírus előtt?

Nálunk nincs fő desztináció, alapvetően az egyedi kívánságokat igyekszünk teljesíteni. Pár évvel ezelőtt elkezdtünk tematikus utazásokat szervezni és mivel az egész csapat életében fontos szerepet játszik a sport, már futótáborokat is szervezünk, illetve komplett csoportokat külföldi futóversenyekre. A repülőjegyen és a szálláson túl, belépőjegyeket szerzünk, ha van rá igény: autóversenyre, focimeccsre…, de idegenvezetések megszervezése sem jelent problémát.

Néhány éve már nagy sikerrel működünk együtt a Bortársasággal is. A velük közösen szervezett utakon szakértő kíséri a csoportot és olyan pincészetekbe juthatnak be az utasaink, ahova normál esetben nem.

Hogyan alakította át az iparágatokat a vírushelyzet?

Gyakorlatilag megszűntünk létezni. Tudni kell, hogy február végétől érezhető volt már nálunk, hogy baj lesz, hiszen a cégek leállították az utazásokat. Április közepéig arról szólt az életünk, hogy megpróbáljunk visszatéríteni mindenkinek mindent vagy átszervezni az utakat. Hála istennek az utazóközönségünk abszolút együttműködő volt! Csak az élt a lemondással, akinek muszáj volt, a többiek inkább eltolták az útjaikat. Ugyanakkor volt, aki már a karantén alatt mindenáron utazni akart.

Természetesen segítjük az utasokat, de igyekszünk felhívni a figyelmet, hogy nem kell mindent bevállalni. A hajlandóság teljesen változó, akad, aki elzárkózik, mert fél, de van, akinek már negyedszer foglaljuk át az útját, annyira menne, de állandóan törlik a járatát. Ugyanez jellemző a cégekre is: van, aki még tartja az utazási tilalmat, de néhányan már külföldre és belföldre is mennek csapatépítőkre.

„Nagyon bízom az őszben! Nehéz ez a helyzet, de vannak bíztató jelek.„

A parlament elfogadta a besorolási zónákat. Ti hogyan kezelitek ezeket, vannak nyilvános kiskapuk, bármilyen bennfentes információ, amit megoszthatsz velünk?

Az utazási irodáknak ez jó nagy rugás, őszintén szólva vannak részek, amiket határozottan nem is értek. Mindenképp muszáj tervezni, anélkül most nem lehet semerre lépni. Épp a héten indultak el a török és tunéziai charterek és a nehéz helyzeteket különböző irodák különböző módon reagálják le. Néhányan törölnek, mert azt vallják, hogy nem kényszeríthetik két hét karanténba az utasaikat, míg más csak meghúzza a vállát, hiszen az utasoknak kell számolniuk a következményekkel. Az utasok pedig nyilván tőlünk várják a „megváltást”.

„Napi szinten változtatják a szabályokat, mi pedig nem tudunk mit csinálni. Én magam nem ajánlom most a foglalást.„

A repjegyek olcsóbbak lettek?

Igen, de nem minden desztinációra. A repüléssel, repülőkkel nem feltétlenül egészségügyi szempontból van gond, hanem a folyamatos járattörlések, összevonások nehezítik meg jelentősen ezt a típusú utazási módot. Mindez pedig a lefoglalt szállásokat is érinti. Ki lehet fogni jó áron jegyeket, de az árfolyam – mint mindig – most is beleszól.

Mennyire vannak kihasználva a hotelek?

Konganak, ahogyan a strandok, az éttermek is. Az emberekben ott a félsz és az új szabályok is megnehezítik a helyzetet. Ha például valaki buszos útra fizet be, de a határon kötelező a teszt, az máris harmincötezer forintos extra költséget jelent, ez pedig igen nagy visszatartó erő. A maszkviseléshez hozzászokunk, de olyan nagyfokú bizonytalanság uralkodik jelenleg, ami sokakat lebénít.

Mi a helyzet a belföldi utakkal? Akár a bortúrákkal?

Belföldre könnyebben mozdulnak az emberek, de nekünk az sem nem igazán forgalom, sem nem piac. A heti nyaralás lefoglalásához nem kell utazási iroda, hiszen nincs nyelvi akadály vagy gond a fizetés körül. Csoportos utakat belföldön nem szerveztünk eddig, hacsak nem zárt csoport keresett meg fix témával. 

Milyen egy jó csapatépítő, milyenek a jó üzleti utak? 

Hogy mennyi szabadprogram fér bele egy ilyen típusú útba – ami alapján sokszor a „jóságukat” határozzuk meg –, az cégfüggő. Többnyire igyekeznek szabaddá tenni az estéket. Attól függ egyébként minden, hogy külföldiekről vagy belföldiekről van-e szó. A szabadulószobától, a hajókázásig sokmindent szerveztünk már, külföldiek esetében egy fürdőt is igyekeznek beszorítani a cégek. 

Mi volt a legnagyobb létszámú út, amit szerveztetek?

Egy háromszáz fős út. Ami komolyabb kihívás, az egy olyan multicég, ahonnan sok országból érkeznek, mondjuk húsz ember, húsz különböző országból. Az igen komoly logisztikát igényel. Előfordult már, hogy háromszáz fős konferenciát szerveztünk külföldön, ahová szintén több különböző országból érkeztek az utasaink. 

Mi a helyzet jelenleg az EU-n kívüli országokkal?

Az USA most sárga zóna. Törökországba, Tunéziába nem lehet menni, de az USA-ba lehetne. Emiatt nagy a felháborodás. Az az igazság, hogyha most valaki megkeres minket egy utazási igénnyel, akkor utánanézünk, hogy adott napon mik a lehetőségek és az aktuális szabályok. Ezek azonban folyamatosan változnak. 

Van olyan sztori vagy példa, amit szívesen megosztanál, ami tanulságos lehet?

Nem egyszer fordult elő, hogy a reptérről hívtak fel, mert lejárt az útlevél. Ilyenkor jönnek a kapcsolatok, amiket az elmúlt harminc év alatt kiépítettünk és próbálunk valamit intézni. Volt, hogy sportcsapat ment Amerikába és az egyik srác nem találta az útlevelét. A kapcsolataink segítségével az utazás előtti este bemehetett új iratot igényelni, mi pedig hajnali háromkor módosítottunk adatokat, igényeltünk új vízumot és végül ennek köszönhetően utazhatott el a csapatával.

Egy másik esetben egyéni utasunk járatát törölték Párizsba és átszállással tudták csak átvinni. Nem volt gyakorlott utazó és sokkot kapott, így a frankfurti átszállás alkalmával megkért bennünket, hogy irányítsuk lépésről-lépésre. Akadnak ilyen kihívások, amik utólag persze már viccesek.

„Az útlevelét mindenki nézze meg indulás előtt, hogy érvényes-e!„

Mit üzensz azoknak, akik még nem utaztak utazási irodával? Mikor érdemes benneteket keresniük?

A mostani időszakban kifejezetten érdemes utazási irodával utazni, mert akkora az információ halmaz, hogy nehéz egyedül szűrni. Nagyobb rálátásunk van, hogy adott szállodáknál, légitársaságoknál mi a helyzet, mik az esélyek a pénzek visszafizetésére, ez pedig most különösen jól jöhet, könnyebbséget jelenthet az utazóknak. Több esetben hálásak voltak az utasaink, hogy nem nekik kellett pereskedni, hanem mi tudtuk visszahozni a pénzt nagyobb szállodáktól vagy épp a Wizz Airtől.

Van személyes kedvenced az úticélok között?

New Yorkba bármikor szívesen utazom, Európán belül pedig a Prosecco vidék az, ahova minden évben visszatérünk. Vietnám és Kambodzsa voltak még nagy hatással rám, de az az igazság, hogy alapvetően imádok utazni és utaztatni.

Hogy látod az utaztatás evolúcióját az irodákon keresztüli utazástól a booking oldalak megjelenéséig?

Régen, mikor még postán kaptuk a prospektusokat, jellemzően irodákhoz fordultak az emberek, a digitális robbanás óta azonban jelentős részük maga oldja meg az utazásait. Sok éve mondta nekem valaki, hogy vége az utazási irodáknak, de láthatjuk, hogy ez szerencsére nem igaz, hiszen még mindig van, aki hozzánk fordul. 

„Ma inkább a kényelemért, korábban az információkért fizettek.„