Krisán Lászlóval a 0%-os hitelekről beszélgettünk. Abban szeretnénk segíteni, hogy az elmúlt időszak kríziseiből egy jobb, gyorsabb, hatékonyabb céggel jöhessenek ki a vállalkozók, cégvezetők. Ma a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatóját kérdeztük a Gazdaságélénkítő Programról és az elmúlt hónapok tapasztalatairól. Mire használják a cégek a 0%-os hiteleket, milyennek látja a KAVOSZ vezetője a jelen helyzetet és mit gondol a jövőről.
Krisán László interjúnkban azt mondta: „A kormány nagyon érzékenyen nyúl ehhez az egész történéshez. Be kell látnunk, hogy az emberéletnél nincs értékesebb, azonban most egy olyan érzékeny potméterrel kell tudni egyensúlyozni, hogy se túl, se alul ne toljuk a válságkezelést, hiszen a gazdaság megtorpanása probléma lehet mindenki számára. Kis ország vagyunk, ezért esetünkben még kiélezettebb a küzdelem. Az elmúlt néhány év hihetetlenül jó számokat hozott, de ezeket sajnos egy ilyen vírus képes teljesen erodálni. Igyekszünk tehát minél hatékonyabb segítséget nyújtani a vállalkozásoknak, hogy átvészeljék mindezt.”
Vegyük fel onnan a fonalat, hogy a négyféle hitelkonstrukcióról beszélgettünk! Azóta a gyakorlatban is elindult a program…
El, és a legvadabb álmainkat is felülmúlta! Nagyjából nyolc hete startoltunk és a korábban említett konstrukciók mellé még egy Agrár Széchenyi Kártya Plusz is kijött. Hogy számokat hozzak, az elmúlt időszakban 230 milliárd forint került igénylésre a vállalkozások által. Ez már önmagában jelzi, mekkora a roham. Meghaladtuk a 8200 ügyfelet. Ez jó jelzés arra, hogy a vállalkozások igénylik és szeretik az olyan programokat, melyeket könnyen értenek, illetve amely a problémáikra kínál megoldást. Úgy 3800 ügyfél, azaz az igénylők nagyjából fele az agráriumból érkezik. 42 milliárd forintot már ki is szerződtünk és immár tíz partnerrel dolgozunk együtt a programon. A bankok folyamatosan indítják be, állítják át a technikájukat a mostani helyzetre. Ez néhol kicsit lassabban megy, de haladunk.
230 milliárd forintnyi megigényelt hitel, 8200 ügyfél, 10 partner – idén nyáron nem mennek nyaralni a kollégák, de nem bánjuk, mert ez kellemes teher!Egyértelműen látszik, hogy a roham nem csillapul. Helyzet van, és nekünk ott kell állnunk, hogy segítsünk.
Egyértelmű, hogy az állam – hiába áll oda egy gazdaságpolitikai ügy mellé – nem rendelkezik egyetlen csodafegyverrel, amit bevethet. A Gazdaságvédelmi Program egy mix akcióterv volt, amiben össze kellett hangolnunk a rendelkezésre álló „csodafegyvereinket”. A csökkentett kamatú hitelek mellett rengeteg adminisztrációs könnyítéssel és a csökkentett munkaidővel is igyekeztek, igyekeztünk a vállalkozásoknak segíteni.
Azt, hogy pontosan mire van szüksége egy-egy konkrét vállalkozásnak nem a mi dolgunk kitalálni. Bíznunk kell benne, hogy eljönnek hozzánk és megosztják velünk a gondjukat, hogy tudjunk segíteni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Az első hét, azaz a május 18-i indulás után egy héttel már igen komoly változtatásokat eszközöltünk, épp ennek értelmében. A vállalkozásoktól jövő módosítási kéréseket továbbítottuk a szaktárcához, akik rá is bólintottak ezekre a kérésekre. Azt látjuk, hogy az uniós bizottság is sokkal jobban kezeli ezt a válságot, mint a 2008-ast. Rengeteg dolog, amiről sosem hittem volna, hogy átmegy, most átment. Mi pedig a program megnyílása óta folyamatosan finomhangolunk. Most is épp az Innovációs Minisztériummal dolgozunk a vállalkozóktól érkezett többletkéréseken.
Van bármilyen limit a keretösszeget vagy az időbeli korlátot illetően? Látható már, hogy meddig érhető el ez a program a vállalkozások számára?
Van egy keretünk, ami annyiban egyfajta időbeli szorítás, hogy a bizottság azt mondta a nagyon speciális, extra feltételeket 2020. december 31-ig lehet tartani. Ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez ne változhatna meg. Elképzelhetőnek tartom, elnézve a vírust, ami nem nyugszik és a bizottságot, ami láthatóan kínlódik, hogy további hullám esetén át kell majd gondolni az eszközöket és azok rendelkezésre bocsátásának feltételeit. Szeretném hinni, hogy gyors megállapodásokre kerül majd sor.
Túl sok tere jelenleg senkinek sem lehet már abban, hogy ezt a helyzetet nagy fájdalmak nélkül ússza meg. Az a nagy kérdés, hogy jön-e második hullám, ha jön milyen intenzitású lesz és hogyan lehet a gazdasági hatásait kezelni.
Van arról információ, hogy melyik a legnépszerűbb az öt terméktípus közül a vállakozók részéről?
Vegyük sorra őket! Az agrár kártya esetében az Agrárminisztérium, a válságra való tekintettel vállalta, hogy ezt egyfajta krízishitelként működtessük. Az állam magára vállalta a díjak és a költségek nullázását, azaz 0 kamat, 0 költség, 0 díj. Az agrárvállalkozások nagyon jól reagáltak erre, mára már 80 milliárd forint hitel van bejegyezve, ebből pedig 30 milliárdnyit már ki is szerződtünk. Ebben az esetben is egy olyan hitelről van szó, ami segíti megtartani adott vállalkozás likviditását, ami elengedhetetlen az életben maradáshoz. Egy 200 millió forintos felső határértékű, szabadfelhasználású hitelről beszélünk.
A következő a likviditási forgóeszköz hitel, ami műfajától eltérően jelenleg nem kötött. Ez egy könnyű vagy rövid időintervallumú hitel, melynek nincs konkrét célja és szabadon felhasználható. A vállalkozó megkapja a pénzt egy összegben, majd egy összegben fizeti vissza és nem kell menet közben számlákat produkálnia. Ez nagy könnyítés, hiszen jelenleg nem tudhatjuk, hogy amit hétfőn kitaláltunk, az szerdán is megvalósítható-e még.
Azt látom, hogy a vállalkozók valamilyen mértékben túl tudtak élni. Van, aki kétségbe esik, más lehetőségeket lát. Most még a válságnak azon az ágán vagyunk, ahol kezelhető a helyzet. A veszélyeztetettek is kikerültek már nagyrészt az igazi veszélyzónából, a vidéki, a belföldi turizmus helyzete javult. Budapest azonban egyértelműen elesett. A főváros, a fővárosok önálló megoldáscsomagot igényelnének mindenütt.
Látható, hogy a megigényelt 230 milliárd forintnyi hitel közel felét a folyószámla és a forgóeszköz hitelek teszik ki, melyek a likviditást segítik elő. 130 milliárd forintról beszélünk megközelítőleg. Érdekes ezen kívül, hogy sikerült beemelni a célok közé a hitelkiváltást is, amivel most sokan élnek. A vállalkozások igen okosan megpróbálják ezzel az olcsó hitellel kiváltani a 3-6%-os kamatozású hiteleiket.
A beruházási hitelek tekintetében igen érdekes a mozgás. Jelenleg közel 20 milliárd forintnál tartunk, és még csak most indul be az igazi munka, hiszen ez nem egy tipikus dobozos termék. Össze kell szedni, hogy mire akar adott cég beruházni: székhelyre, üzletrészre, eszközökre…? Egy 5-10 éves, 0,5%-os fix kamatozású hitelről beszélünk, ami érthetően sokak fantáziáját megmozgatta. Beindultak az üzletrészvásárlások és most zárul le az első komolyabb generációváltás is.
A generációváltás problémája egyébként is régóta érik már. Mindenképpen érdemes most lehetőséget és teret adni ennek a folyamatnak, mert a jelenlegi helyzet egy vissza nem térő alkalom arra, hogy könnyebben mehessen végbe ez a komoly váltás. Az a hitel, ami ezt segíti elő, nos úgy fogalmaznék: soha nem is volt és soha nem is lesz.
December végéig elérhető, azaz nem szabad bent hagyni, mert normál piaci műveletek, körülmények között sokkal drágább lenne. Az állam jelenleg 90%-os garanciát nyújt a beruházási hitel mögé, ami azt eredményezte, hogy a bankok félelemfaktora is jelentősen csökkent. Az új generáció itt van, méghozzá nagyon más felkészültséggel, nagyon más alapokkal és hozzáértéssel.
Logikus, hogy a cégek a számlavezető bankjukhoz fordulnak elsődlegesen, de említetted, hogy e héttől 10 bankon keresztül elérhetőek a hitelek.
Így van. Jelenleg az OTP, az MKB, a teljes Takarékbank csoport, a Budapest Bank, az Erste, a GRÁNIT Bank, a Raiffeisen, az Unicredit és a Sberbank a partnereink. További bankok épp a becsatlakozás fázisában vannak, még olyanokkal is tárgyalunk, akik eddig nem voltak részei a Széchenyi Kártya programnak. Ebből is jól látszik, hogy a bankok is igyekeznek kivenni a részüket a válságkezelésből. Azért is igen fontos mindez, mert a magyar vállalkozó tradícionális típus, szeret ugyanannál az intézménynél maradni.
Hangsúlyozom, hogy ezeket a hiteleket nem lehet a bankoknál felvenni, a vállalkozónak a KAVOSZ irodáiban kell mindent elintéznie. Alapvetően arra törekedtünk, hogy a hiteligénylés felhasználóbarát legyen, hiszen egy vállalkozó nem bankár. A nyelvezet tehát egyszerű, a feltételek tiszták. A kulcsszavak: ki, mire, mennyit és hol – ezekre kell tudni válaszolni.
És természetesen a projektet maguk találják ki. Mi megigényeljük a papírokat, a vállalkozónak csak az utolsó céges mérleget kell beküldenie hozzánk. Mire ez beérkezik, mi már látjuk a céget és el tudjuk mondani a vállalkozónak, mire van kerete, mit javaslunk neki. Ő eldönti, melyik bankhoz szeretne menni az előkészített csomaggal, amit mi összeállítunk és átadunk a kiválasztott pénzintézetnek. Természetesen a végső döntést a bank hozza meg, hiszen az ő pénzéről van szó, de a papírmunka elvégzésével jelentősen megkönnyítjük a dolgot. Ez egy jó kooperáció minden piaci szereplőnek.
Hallani olyan híreket, hogy a Széchényi Kártyára rendelkezésre álló forrás el fog fogyni. Igaz lehet ez?
Ilyesmiről szó sincs. Nincs keret meghatározva erre a programra. Most 230 milliárd forintnál tartunk, és ha a jelenlegi ütem nem csökken, akkor ez az összeg csak növekedni fog. Konstruktív viszonyban vagyunk az érintett minisztériumokkal is, egyértelműen látszik, hogy korrektül állnak a helyzethez.
Az államnak, az állami intézményeknek érdekük, hogy a lehető leghatékonyabban használják fel a rendelkezésükre álló pénzt, ami a mi adónkból származik. Így biztos vagyok benne, hogy a működőképes, hatékony eszközöket értékükön kezelik.
Mit gondolsz a második hullámról? Mit üzennél a cégvezetőknek ebben a felkészülési időszakban?
2008-ban a nagy válság beütésekor Demján Sándor mindig azt mondta, hogy mindenképp tartsd meg a likviditásod, mert anélkül nem tudsz hosszabb időszakot átvészelni. Minden számnak nagyon komoly hatása van, hiszen ezek évekre hatnak ki. Hiába mondja minden közgazdasági tankönyv, hogy nem szabad eladósodni, mert most nincs választásunk. Hiába mondja, hogy az inflációt próbálni kell kordában tartani, mert persze kell, de ezt ma képtelenség úgy megtenni, ahogy korábban. Az éberségünkről nem szabad lemondani, mert nagyon kitettek leszünk. Erősek vagyunk, erősebbek talán, mint voltunk, de nem tudjuk „önteni a pénzt” a társadalomra.
Amennyi munkehely elvész, annyit meg is teremtünk helyette, én ebben maximálisan hiszek! Már csak azért is, mert látszik, hogy a munkaadók meg akarják tartani munkavállalóikat. Az utolsó 3-4 évben a munkaválló szinte mindenben diktált és ez nem volt szerencsés, nagy fluktuációt eredményezett, amit nem lehetett jól kezelni.
Én nem vagyok annak a híve, hogy az állam oldjon meg mindent, azt viszont vallom, hogy meg kell ragadnia minden eszközt, amivel a piaci szereplőket támogathatja. Fontos, hogy figyeljen a bejövő információkra, ezeket magáévá tegye és érdemi válaszokat adjon rájuk.
Ha valaki pánikol, akkor magában hordozza a bukást mintegy önbeteljesítő jóslatként. Ezzel egyidőben, ha lehetőségként tekint a helyzetre és megpróbálja kiaknázni, elképzelhető, hogy kevesebb sérüléssel, jól jöjjön ki belőle. Látható, hogy sok országban rendeződik át a céges piac, sokan elesnek. Hozzá kell tennünk, hogy túl sok cég volt világszerte. Magyarországon, a méretünkhöz képest kifejezetten rettenetes ez a mennyiség, 1.200.000 cégről beszélünk, ami egy ekkora országban egész egyszerűen nonszensz.
Nagyon sok cég jobb is, hogy megszűnik. Érdemes most elgondolkodni a fúziókon, összehangoláson, szimbiózison. Több vállalkozás együttesen nagyobb erőt képvisel. Fel kell ismerni és meg kell ragadni a lehetőséget. Sok cég kifejezetten piacszerzésre, piac átalakításra használja most ezt a helyzetet.
A vállalkozás nem vész el, csak átalakul. Egy vállakozó nem fogja feladni vállalkozói létét, attitűdjét, csak mert adott céget el kellett engednie.
