A Bizalmi Kör csapatának zirci golfozós eseménye adott alkalmat arra, hogy a Kör alapítója Gangel Péter megosszon néhány gondolatot az útról, ami elvezette oda, ahol ma tart. Péter őszintén beszélt hullámvölgyeiről és elmesélte mi az a gondolatiság, ami mentén felépült az Ügye. Ezt az előadást bensőségességénél fogva meghagytuk E/1-ben, abban a közvetlen hangnemben, ahogyan ott és akkor elhangzott.
A leginkább egy kitárulkozó live blogbejegyzéshez – de még jobb példa, ha a Ted Talkokat idézzük fel, hogy hangulatba jöjjünk – hasolító beszédet Vánkos Ildikó vezette fel egy Steve Jobsról és a Nokiáról szóló anekdotával. A történet lényege, hogy aki másképp mer, akar és tud ránézni adott dologra, ötletre, eseményre, az nyertes lehet. Aki a lehetőségek törvényéből képes kihozni a legtöbbet és legjobbat kemény munkával, az előbb-utóbb valószínűséggé, majd valószínségből valósággá érlelheti adott lehetőséget. Ez a valóság a Bizalmi Kör számára ezen a napon, Zircen egy olyan csapat, egy olyan Ügy ünneplése volt, aminek a lehetősége ugyan megvolt már 2011-ben is, de a valószínűsége még igen bizonytalannak tűnt. Mégis valóság lett belőle.
“Azok a vezetők, akik a Bizalmi Körben vannak, tényleg nagyon másként tekintenek dolgokra és emiatt érzem magam itt otthon.“
A Damaszkuszba vezető úton ült egy bölcs ember, akitől a vándorok meg-megkérdezték, mi várja majd őket a híres városban. A bölcs mindenkit kifaggatott arról, milyen volt a hely ahonnan érkezett, majd azt válaszolta, itt is épp olyan emberekkel találkozik majd az utazó. Valaki, aki hosszasan figyelte ezeket a beszélgetéseket, egy ponton odalépett és kérdőre vonta a bölcset. Az azt válaszolta, mindenkinek igazat mondott, hiszen mindenki pontosan azt fogja tapasztalni, amire számít, olyan emberekkel találkozik majd, akiket elképzelt.
Hogy ez történet miért érdekes? Mert a Bizalmi Kör tagjai teljesen másképp néznek a kapcsolatokra, a kapcsolatrendszerekre, ez pedig a válság alatt „élesben” is bebizonyosodott. Esetenként egészen konkrétan ezeken a kapcsolódásokon múlott egy-egy cég életben maradása és csodálatos, hogy így segítettetek egymásnak!
Elképesztő volt látni, min mentek keresztül néhányan. Utoljára 2010-ben éltem meg hasonlót, amikor annyi időt pazaroltam arra, hogy elhittem minden rendben lesz, hogy végül negyven millió forintos tartozást halmoztam fel és teljesen eltűntek a tartalékaim, az egyéb károkról nem is beszélve.
Akkoriban hónapról-hónapra közelített a válság és én a végsőkig elhittem, hogy minden megoldható. Ennek eredménye nyolcévnyi adósságtörlesztés és az addigra felépített hitelességem elvesztése lett. Olyannyira eltűntek az anyagi tartalékaim, hogy ha nem töltöttem meg az Oszkáros fuvarra az autót, nem volt miből tankolni. Ez pedig különösen kiszolgáltatott helyzet, mikor egy közeli hozzátartozód temetésére kell eljutnod…
A leginkább mégis az viselt meg, hogy mindenki bizalmát eljátszottam a sorozatos rossz döntéseimmel, ez pedig végső soron az önbizalmamat is teljesen aláásta.
“Az ilyen helyzetekben azzal igyekszünk nyugtatni magunkat, hogy mindenből tanulunk valamit, a sikerhez kudarcokon át vezet az út. Én már csak azt éreztem, elegem van, ki akar még többet tanulni, csak egy nyugodt évre vágyom és arra, hogy kicsit hagyjon már békén az élet.“
A mostani válságnak szerencsére tartalékokkal mehettünk neki és itt nem csak az anyagi tartalékokra gondolok. Döbbenetes és hálás érzés volt felismerni, mennyi olyan tartalékunk van, amiről fogalmam sem volt. Emiatt lett az utóbbi időkben ez az egyik kedvenc témám. De mik lehetnek tartalékok?
#vezetőiskillek | #kapcsolatok | #tapasztalatok | #odafigyelés
Vagy egy váratlan fizikai élmény, amikor a testünk bizonyítja be nekünk, hogy habár azt hisszük, mégsem értünk még az erőnk, a tartalékaink végére. Ezt éltem át a legutóbbi Velencei-tavi futásunk alkalmával. És, hogy ezt miért fontos megemlítenem? Mert azt mutatta meg nekem, hogy valójában fogalmunk sincsen, mekkora erőforrásaink vannak, amíg el nem jön az a pillanat, hogy felfedjék magukat.
De mi történik, ha nincsenek tartalékaink? Azt mondják, a legrosszabb üzleti döntéseket akkor hozzuk, amikor üres a zsebünk. Amikor beszűkült állapotban vagyunk, képtelenül a higgadt gondolkodásra. A vezetők esetében azonban nagyon kockázatos lehet egy ilyen állapot, hiszen egy vezető döntései túlmutatnak önmagán. Ha csak egy 8-10 fős csapattal számolunk, akkor végső soron egy akár 40-50 ember életét érintő döntésről beszélünk. És mindez egyetlen ember döntése. A vezetők nem csak magukért felelnek, de az embereikért, a partnereikért, a küldetésükért is.
“Ha tehát ki tudod mondani, hogy vezető vagy, tudd, hogy a döntéseid egy hatástöbbszörözőn mennek keresztül és neked az a dolgod, hogy higgadtan, átgondoltan, a döntési folyamatodba racionalitást víve határozz.“
El kellett határozni azt is, hogyan tovább. Így jutottunk arra, hogy visszatérünk az alapértékeinkhez, melyek közül az első és legfontosabb a tapasztalatmegosztás, ezt pedig szerencsére online is remekül folytathattuk. Mindezeken felül pedig elhatároztam, elhatároztuk, hogy minden eddiginél többet szeretnénk adni a tartalékainkból azoknak, akik bizalmat szavaztak nekünk. A válság első heteiben mindenkit felhívtunk és igyekeztünk felmérni, hogyan tudnánk segíteni, kinek milyen támogatásra van szüksége.
“A legszebb élmény ehhez kapcsolódóan az volt, hogy erre a kezdeményezésre igen gyorsan csatlakoztak rá a Bizalmi Körös vezetők is, ti, akik elkezdtetek egymásnak segíteni. Így vállalkozások maradtak életben, emberek maradtak talpon, mert megtartotta őket a kapcsolati, a szociális háló, amit alkottok, amit alkotunk.“
Azt gondolom, ez ma az egyik legnagyobb bizonyíték arra, hogy a Bizalmi Kör jelentette kapcsolatrendszerben óriási tartalékok vannak. Nagyon jó látni, hogy a lehetőség lépésről-lépésre válik valósággá 2011 óta. Egyre többen vagyunk és mindenki ezzel a gondolkodással áll hozzá a másikhoz. Hiszem, hogy ettől olyan különleges ez a vezetői kör és ez az, ami korlátlan lehetőségeket jelent számunkra.
Fogalmam sincs, mit hoz a jövő, mi lesz a Covid kapcsán, miként rángatják meg legközelebb a gazdaságot. Azt tippelem, hogy valami mindenképp lesz, és azt tudom, hogy az fog jó döntéseket hozni, aki tartalékokkal megy bele a következő helyzetbe. Legyenek ezek anyagi tartalékok vagy egy olyan kapcsolatrendszer, ami képes bármire lehetőséget biztosítani.
“Az a törvény, hogy bármit elérhetsz, amit akarsz, ha elég embernek segítesz elérni, amit akar, nos, ez olyan, mint a gravitáció. Mindig és mindenhol működni fog. És, hogy mi a jó ebben az egészben? Az, hogy mi vezetők vagyunk és vezetőként a hatástöbbszörözés az életünk része. Bíztatlak benneteket, hogy legyen ez a közös mottónk, hogy kellően sok embernek segítsünk elérni amit akar, és akkor mi is elérhetjük, amit akarunk.”
