Badacsonyi borok és gasztronómia a beach foodtól a modern bisztró konyháig

A Laposa Birtok, illetve a Laposa név említése bizonyára ismerősen csenghet azok számára, akik kedvelik a minőségi borokat. 

Laposa Bence személyében pedig azt a vállalkozót köszönthetjük a Bizalmi Kör klubtagjai között, aki a minőségi produktum elsőszámú letéteményese. Vele beszélgettünk a csatlakozás apropóján:

„Apu a család foglalkozása révén kádárként tevékenykedett, és az országot járva beleszeretett a borvidékekbe, szőlőhegyekbe. A magyar kultúra egy fontos szeletének szépségét felismerve úgy döntött, saját üzemet szeretne építeni.

A lokáció választását pedig az szolgáltatta, hogy édesanya badacsonyi születésű. Kárpótlásból vásárolták az első területet, aztán pedig szorgos munkával dolgoztak folyamatosan a birtok fejlesztésén.

Ahogy telt az idő, a borok mellett úgy érkezett igény a vendégek sokrétű kiszolgálására. A borkóstolók később egy kis étellel, majd főzőcskézéssel egészültek ki. Majd egyik vendéglátóhely következett a másik után, úgyhogy most már négy vendéglátó egységben szolgáljuk ki a hozzánk érkezőket.

Mindezt kizárólag Badacsonyban, kifogástalan minőségű és roppant izgalmas helyszínt biztosítva mindehhez.”

Bencétől azzal kapcsolatban is kérdeztünk, hogy miként alakult annak a története, ahogy a családi vállalkozás vezetését átvette az édesapjától:

„Mondhatni első pillanattól kezdve foglalkoztatott a családi vállalkozás tevékenysége. Egész kiskoromtól kezdve sokszor mentem apuval, sok borászatot megnéztünk együtt. A borokat is viszonylat korán kóstoltam, valahogy mindig ott sertepertéltem a környéken.

2005-től vettem át a birtok vezetését. Úgyhogy a nagyobbik részét én alakítottam ki, a vendéglátás kidolgozása pedig teljes egészében hozzám köthető. Az innováció mindig is olyan terület volt, ami foglalkoztatott.

Talán a legelső pillanattól mertem kicsit nagyobban gondolkodni. Vagyis a hazai és nemzetközi példákból kiindulva és inspirálódva egészen más volument, léptéket, illetve méretet álmodtam meg. Gyakorlatilag ezen az úton haladunk a mai napig.”

Méghozzá egy egészen új területtel is aktívan foglalkozva, ugyanis a pezsgő készítés is egyre markánsabb eleme a családi vállalkozás tevékenységének:

„A borok mellett 2 éve a pezsgő készítésével is elkezdtünk foglalkoztatni. Kiváló időzítéssel, hiszen nemcsak mi szeretjük nagyon ezt a műfajt, hanem a nyitás egybeesett a magyarországi pezsgő kultúra felfutásával. Vagy reneszánszával, ha úgy jobban tetszik.

Várhatóan a pezsgő egyre fontosabb része lesz majd a tevékenységünknek azon túl, hogy továbbra is igyekszünk izgalmas borokat tudjunk készíteni.”

Persze a vendéglátásban érdekelt szereplőként bőven akad olyan kihívás, amely fejtörést akad Bencének és a csapatának:

„Miközben a szezonalitás rendszerint kihívást jelentő része a tevékenységünknek, a járványhelyzet csak tovább fokozta ezeket a nehézségeket. Főként anyagi szempontból nehéz bármi okosat kitalálni, persze ettől függetlenül aktívan dolgozunk a kérdéskör áthidalásán.

Szinte minden hétvégére szervezünk sokak számára izgalmas programokat, gasztro hétvégéket, Adventi vásárt, kiállításokat. Persze ettől függetlenül mind anyagi, mind egyéb szempontból nehezen menedzselhető ez a fajta hullámzás.

Ezen felül a beszállítói árak és az energiaárak látványos emelkedése, a minőségi munkaerő toborzásával és megtartásával együtt szintén olyan nehézségek, amelyekkel hozzánk hasonlóan mindenki küzd.

Tervezünk egy új beruházást is. Szálláshelyet szeretnénk építeni a Hableány tetejére, aminek a megvalósítását az építőipari árak szintén nem könnyítik meg.”

Amikor pedig munka mellett jut idő szabadidős elfoglaltságokra, Bence sportolással és a családdal töltődik fel leginkább:

„A futás az, amely az első helyen áll. Amikor van egy kis időm, a futás a preferált szabadidős elfoglaltság. Szívesen kombinálom egyébként valami mással is, kerékpározással vagy egyéb sportokkal.

Egyébként most múlt egy éves a kisfiunk, vele igyekszem minél több minőségi időt együtt tölteni.”

Szeretnél megismerkedni klubtagjainkkal? Kérj egy meghívót!

Érdekel a Bizalmi Kör klubtagság

„Ha valaki már átment előttünk azon a hídon, akkor nekünk már nem feltétlenül szükséges”

Diczenty-Peti Balázs nevével és a Fortis Future Kft.-vel már ebben és ebben a cikkünkben is találkozhattatok, mikor is újdonsült tagként köszönthettük, kiemelve tevékenységük részleteit. Most viszont egészen új megközelítésből beszélgettünk vele. Ugyanis nemrég múlt egy éve, hogy csatlakozott hozzánk a Bizalmi Körhöz:

„Egyszerűen megtetszett a szellemisége. Emiatt csatlakoztam bő egy éve a Bizalmi Körhöz. Megtetszett az, hogy vállalkozók és üzletemberek önzetlenül támogatják és segítik egymást.

Itt mindenki tisztában van vele, hogy aki ad, az előbb vagy utóbb kap is. Egy tanácsot, egy javaslatot, egy iránymutatást, egy eszközt. Hosszasan sorolhatnám még. Még kívülről is világosan látható még kívülről is, hogy rendkívül jó közösség és kifejezetten magas emberi minőség jellemző a Bizalmi Kör csapatára.”

Balázs elmondása szerint a látszat bizony nem csalt. Méghozzá olyannyira nem, hogy a „mit adott neked a klubtagság” kérdésünkre válaszolva több mindent felsorolt:  

„A klubtagság mindenekelőtt értékes kapcsolatokat, illetve barátságokat adott nekem. Nem beszélve a megszámlálhatatlanul sok hasznos tanácsról és eszközről, amelyeket aztán a vállalkozás keretei között is hasznosítani tudtam.

Mindezen felül ott vannak még az élmények is. A golfozás, motorcsónakázás, klubestek és mesterelme találkozók. Sok vidámságot, nevetést és feltöltődést nyertem azáltal, hogy tagja lettem a Bizalmi Körnek.”

Bár a klubvacsorákon és a mesterelme csoportokban korántsem „sales” fókusszal zajlanak a diskurzusok, ettől függetlenül még erre is volt példa az egy év folyamán: 

„Megtisztelőnek tartom, hogy a körön belül mind ingatlan keresésre, mind pedig ingatlan eladásra is történt már kapcsolódás. Természetesen igyekszem magas minőségben kiszolgálni a velem összekötött ügyfelek mindegyikét.

Konkrét példát nem emelnék ki, de a néhány tízmilliós ügylettől a több milliárdos projektig egyaránt volt kapcsolódás. Mindezt úgy, hogy tényleg nem volt semmiféle erőltetett próbálkozás ennek az irányába.”

Mivel Balázs tagja az egyik mesterelme csoportunknak is, így a mastermind tagsággal kapcsolatos tapasztalatokról is kérdeztük:

„Rendkívül hasznos tapasztalás volt számomra más nézőpontokat megismerni. Egy-egy mesterelme csoport találkozónak köszönhetően egészen más megvilágításba tudnak kerülni  a saját kihívásaink. 

Személy szerint kiemelten hasznos eszközöket, alkalmazásokat, programokat kaptam használatra. Ezek beépítése a mindennapokba még folyamatban van. De mindenképp kulcsai lehetnek a szintlépésnek.”

A Bizalmi Kör klubtagság, illetve a mesterelme legnagyobb értékét Balázs a következőképp foglalta össze:

„Egyértelműen a tapasztalatmegosztásban látom a legnagyobb értéket. Képletesen szólva, ha valaki már átment előttünk azon a hídon, akkor nekünk már nem feltétlenül szükséges. 

Vagy legalábbis el tudjuk kerülni a nemkívánatos buktatókat abban az esetben, ha megfogadjuk a nálunk tapasztaltabbak javaslatait. Olyanokét, akik már voltak hozzánk hasonló helyzetben, és sikeresen meg tudták oldani a szóban forgó szituációt.”

Szeretnél megismerkedni klubtagjainkkal? Kérj egy meghívót!

Érdekel a Bizalmi Kör klubtagság

Ki vagyok én az eredményeim nélkül?

A #könyörtelenMércék és az #elégJóvagyokság közti egyensúly

Ezúttal Bíró Bence Péter pszichológus vezet be minket a sémák világába. De mik azok a sémák? Önkéntelen tudati működésmódok, melyek meghatározzák döntési mintáinkat, hétköznapjainkat. És hogyan lehet felülírni őket? Önismereti munkával. És melyik az a bizonyos séma, ami még azoknál is működhet, akik kemény önismereti munkával elképesztő eredményeket értek el? Létezik ilyen? Igen. A neve: a hiperkritikusság sémája vagy „könyörtelen mérce”.

Bence előadásának kulcsszava az önbecsülés és az út, ami egy egészséges önbecsüléshez vezet. De hogyan kapcsolódik az önbecsülés témaköréhez a sémák területe? Ahhoz, hogy újra meg újra képesek legyünk felállni egy mélypont után, egészséges önbecsülésre van szükségünk (pontosabban erre és még sok egyéb támogató tényezőre, de ma maradjunk csak az önbecsülésnél). Az önbecsülésünket azonban kikezdhetik sémáink, gyermekkorban rögzült tudati működésmódjaink. Hogyan lehetünk olyan módon úrrá ezeken a sémákon, hogy a nap végére javuljon az életminőségünk? Hogyan segítheti elő életminőségünk javulását a múltunk feltérképezése és megértése?

Bíró Bence Péter 11 éve foglalkozik önismerettel, 7 éve egyéni és csoportos tanácsadással, eddig két kötete jelent meg és szakdolgozataihoz két, 100+ fő részvételével készült kutatást is végzett a témában.

A következőkben kifejezetten a sikeres emberek önbecsüléséről és ennek az önbecsülésnek karbantartásáról, karbantartásához nyújt segítséget, ad át egy csokorra való gondolatot és kérdést, melyeket használva könnyebben eljuthatunk saját válaszainkhoz.

„A „soha nem elég” egy biológiailag és pszichológiailag belénk kódolt működésmód, mondhatni észlelésbeli hiba. Amikor elfogynak a hibák, a megoldandó feladatok, az agy – mint megoldásorientált gépezet – továbbra is úgy és azt érzékeli, hogy újabb és újabb és újabb javítanivalója akad. Ennek a jelenségnek a neve: prevalencia indukált koncepció változás.”

A sématerápia, a sémákkal való dolgozás területe igen gazdagon dokumentált. A tudományos keresők nagyjából 8000 találatot dobnak ki, azaz a pszichológia egy igen magasan kutatott területéről beszélünk. 18 olyan sémáról tudunk ma, melyek életünk kibontakozását valami módon korlátozzák, de ezek közül csak egyet vizsgálunk meg közelebbről, méghozzá azt, amely a sikeres emberek életében legtöbbször megjelenik, mint akadályozó elem.

Hogyan működnek a sémák?

Gyakorlatilag a figyelmünket befolyásoló „szemüvegként”, melyet feltettünk, majd megfeledkeztünk róla. Amint egy séma működésbe lép, a figyelmünk már nem a teljes valóságot mutatja, csupán azt, amit a séma kiszorít, kiszel számunkra a valóságból. Esetenként pedig kifejezetten csak olyan dolgokat veszünk észre, melyek alátámasztják a sémánkat, a sémánk által agyunk, érzékelésünk felé közvetített valóság-verziót.

Hogyan épül fel és miként fejleszthető az önbizalom?

Az önbizalom szoros összefüggésben áll azzal, mennyire vagyunk elégedettek önmagunkkal. De mi határozza meg ezt az elégedettséget? A reális és az ideális énünk közti távolság.  Hogy miről beszélünk?

A reális én az az állapot, ahol jelenleg tartunk, amilyenek jelenleg vagyunk: így beszélek, így öltözöm, ilyen a stílusom, ezeket az eredményeket értem el eddig. Az ideális én pedig az, amit elvárok magamtól, amilyen lenni szeretnék. Minél nagyobb a távolság e kettő közt annál nagyobb lehet a belső motiváció, a haladásra. ez a pozitív verzió. Azonban ennek fonákja, hogy annál erősebb nyomásként is megélhetem ezt a távolságot. S ez már cseppet sem ideális.

Az önbizalom fejlesztésének egyik módja, hogy elkezdjük csökkenteni ezt a távolságot. De hogyan varázsolhatjuk ezt a bizonyos könyörtelen mércét könyörületesebbé? Vegyük végig, mit tudunk a hiperkritikusság sémájáról, ennek egészség- és környezetromboló hatásairól, hogyan ismerhetjük fel és hogyan léphetünk ki az általa generált körforgásból!

A célunk, hogy az ideális és a reális én közt feszülő motiváló térből kiindulva szabad választásunk legyen! Hogy szabadon és tudatosan dönthessük el, még többet akarunk elérni vagy képesek vagyunk azt mondani, elég jó az, ami épp van. A lényeg, hogy a döntésünk szabad választás eredménye legyen, ne pedig egy trigger hatására ösztönösen lefutó program végeredménye.

A hiperkritikusság sémája, azaz a „könyörtelen mérce”

Minél intenzívebben működik ez a séma, annál jelentősebb mértékben tapasztalhatjuk a kiégés tüneteit. Ezt támasztja alá Bence 250 fős kutatása is. De a kiégés mellett a „könyörtelen mérce” sémája még olyan tünetekért is felelőssé tehető, mint a migrénes fejfájás, az evészavarok kialakulása, a depresszió és úgy általában egy alacsonyabb életminőségen való működés. Jó hír, hogy egészen konkrét, számadatokkal alátámasztott kutatások igazolják, a séma megtörhető, az életminőségünk feljavítható akkor is, ha a hiperkritikusság ránk is jellemző. Ha csak 10%-nyit képesek vagyunk engedni, az általános jóllétünk 28%-kal nőhet a korábbi mérések szerint.

A séma kialakulása

A „könyörtelen mérce”, azaz a hiperkritikusság sémája jellemzően azoknál alakul ki, akikkel szemben igen magas elvárásokat támasztottak már kisgyermek korban, akik csak akkor kaptak figyelmet, ha kiemelkedőt produkáltak, akik azt tanulták meg, csak akkor okék és elfogadhatóak, ha ők a legjobbak. Ritkább esetben azoknál fedezhető fel ez a séma, akik számára szüleik olyan példát képviseltek, melyet ők maguk is minden áron el akarnak érni. Ezt a sémát, életmódszert aztán az agy rögzíti és felnőttkorban újra meg újra lejátsza. Gyerekként, ha csak a legjobb eredmények árán tudtuk megkapni a szeretetet, a séma segített, hisz meg tudtuk szerezni a túlélésünk feltételeit. Ami azonban gyerekként hasznos lehetett, az felnőttként korlátozóvá válhat. Gondoljunk csak bele: milyen jó volna megállni és csak élvezni, igazán kiélvezni a sikert, de mégsem vagyunk erre képesek, hiszen máris a következő lépésen gondolkodunk, az agyunk azon kattog, hogyan érhetnénk el a következő csúcsra.

A „könyörtelen mérce” séma felismerése

Akiknél működik a hiperkritikusság sémája, azok hajlamosabbak a versengésre és azon kaphatják magukat, hogy mindenben ők akarnak lenni, egyenesen nekik kell lenni a legjobbaknak. Ez az üzleti életben hasznos lehet, azonban mindennek ára van. Ha már a hobbink, sőt a családi életünk is szüntelen, könyörtelen versengés színtere, az az életminőségünk, sőt a környezetünk életminőségének rovására is mehet.

Segítő kérdések a séma felismeréséhez:

  • Saját teljesítményünket alábecsüljük, és csak azokat vesszük észre, akik nálunk előbbre tartanak?
  • Ha nem tudunk 100%-ot teljesíteni, azt érezzük, elbuktunk?
  • Ha 100%-ot teljesítettünk, azon tépelődünk, miért nem 120%-ot?!
  • Vegyük figyelembe a csökkenő hozadék elvét! (Minél többet teszünk adott folyamatba, egy pontig annál jobban növekszik az eredményességünk, azonban egy idő után csökkenni kezd.) Érdemes észrevenni, hogy akinek könyörtelen mércéi vannak, az ösztönösen általában abba az irányba halad, ahol a befektetés már nem eredményes, hanem egészségkárosító a munkája.

Segítség lehet még ez a történet is, ami egy dollármilliárdos szilíciumvölgyiről szól, aki azzal a problémával fordult a terapeutájához, hogy ő bizony semmit nem tett le az asztalra, miközben egykori alkotótársa mennyire sikeres és mekkora dolgokat ért el. Mikor a terapeuta megkérdezte a sikeres dollármilliárdost, ki volt ez a bizonyos társ, akihez ő méri magát, a válasz így hangzott: Elon Musk. Nos, ez a bad luck, rossz szerencse tipikus esete és illusztris példája az első segítő kérdésünknek: csak azokat vesszük észre, akik sikeresebbek nálunk, míg magunkat – akármilyen sikeresek is vagyunk – alábecsüljük?

Ebbe a hibába pedig annál hajlamosabbak lehetünk beleesni, minél sikeresebbek, eredményesebbek vagyunk. Minél nagyobbak a sikereink, annál távolabbra kerülhet tőlünk a vágyott elégedettség érzése, mert mindig csak egy még nagyobb cél lebeg a szemünk előtt, míg végül szinte képtelenek vagyunk leállni.

A sikeresség és a hiperkritikusság egészségkárosító oldala

A sikeres emberek körében nem ismeretlen az a félelem sem, miszerint a körülöttük lévők talán csak a sikereiket szeretik, az ő hátukon akarnak feljebb kapaszkodni. Ugyan elérték a vágyott eredményeket, megszerezték a vagyont, az élményeket, de kik is ők az eredményeik nélkül? Hol lehet meghúzni a határt? A válasz: a határ annál a pontnál húzódik, amelytől kezdve a fizikai, pszichés, érzelmi egészségünk sérül, kevésbé vagyunk képesek a boldogságra és legrosszabb esetben a környezetünk is nyomásként, folyamatos elvárásként éli meg kiterjesztett megfelelési, eredményességi kényszerünket.

Hogyan léphetünk ki a körforgásból?

Habár belülről ösztönösen természetesnek, magától értetődőnek tűnnek bizonyos megoldások, gondolatok, cselekvési utak, az érzés, hogy nekünk márpedig „csak” el kell jutnunk a következő szintre, hogy elégedettek, okék legyünk, érdemes az ilyen gondolatoknál megálljt parancsolni és megvizsgálni magunkat. Biztos, hogy ez szolgálja most is legjobban hosszútávú érdekeinket? Egészségünknek, magánéletünknek így tesszük a legjobbat? Sok üzletember példájához hasonlóan, még a példakép, Gerendai Károly családi élete, házassága bevallottan a Sziget fesztivál felépítésére ment rá, míg egy másik Forbes listás, nyugdíjas magyar milliárdos ezt a tanácsot adta Bíró Bence Péternek: „Ne rohanj el úgy az élet mellett, ahogyan én tettem.” Mihamarabb tisztázzuk magunkban: mennyit ér meg nekünk a következő lépcső, a következő elérendő/vágyott siker?

Kulcsok, amiket mindenképp vigyünk magunkkal:

  • Ne hallgassunk mindig arra az ösztönös cselekvési ingerre, ami a „még többet” irányába lök bennünket!
  • Alakítsunk ki a teljesítményünktől független önbecsülést! „Akkor is értékes vagyok, ha a vállalkozásom épp nem szárnyal!”
  • Használjuk az „elég jó” kifejezést! Engedjük el azt a szemléletet, ami szerint csak a „kivételesen jó” az „elég jó”.

Ha megtaláljuk magunkban az „elég jó”-t, megtalálhatjuk azt a pontot, ameddig még megéri energiát fektetnünk a fejlődésbe!

  • Amikor elkezdünk dolgozni magunkon, sokszor azonosulunk a régi csomagjainkkal. Ha például érintett vagyok bármi módon a „könyörtelen mérce” sémában, amikor elkezdek önismerettel foglalkozni, beleeshetek abba a csapdába, hogy maximalista módon dolgozok azon, hogy ne legyek annyira maximalista…
  • Nem kell mindig és azonnal egyetérteni a gondolatainkkal, az érzéseinkkel! Kérdőjelezzük meg őket. Az gondolat mögött, hogy éjjel tizenegykor le kell ülnöm dolgozni, különben összedől a cégem, keressük meg az érzést! Mi az az érzés, érzet, ami ezt a gondolatot ültette az agyamba, ami elindította az automatikus, séma szerinti működést?
  • Kezdjünk el olyan eseményeket beilleszteni naptárunkba, melyek „csak” jól esnek. Ezek segítenek visszatölteni érzelmi, pszichés erőforrásainkat, így védhetjük magunkat a leghatékonyabban a kiégéstől! Adam Grant mondja: „Ha a szabadidőre időpazarlásként tekintünk, nem csak a mentális egészségünket károsítjuk, de rengeteg egyebet is. A produktivitáson kívül is van élet.”

Honnan tudhatjuk, hogyha 10%-ot engedünk a hiperkritikus hozzáállásunkból, akkor az eredmény és nem megalkuvás? Egyrészt, az üzleti eredmények gyakran épp, hogy javulni szoktak a felszabaduló szellemi energia által. Másrészt, megfigyelhetjük, hogy a mi személyes életminőségünk javult-e a kísérlet eredményeként. Nincs általánosérvényű válasz, de mindenki kikísérletezheti, megéri-e számára az új életforma! Ebben egy szakember külső visszacsatolása hasznos segítség lehet.

Szeretnél megismerkedni klubtagjainkkal? Kérj egy meghívót!

Érdekel a Bizalmi Kör klubtagság