Amikor előadás/beszélgetés sorozatokat elindítottuk, nagy vágyunk volt, hogy Chikán Tanár Úrral is alkalmunk legyen eszmét cserélni. Egyszerre szomorú, hogy épp a válság kapcsán kerülhetett erre sor, ugyanakkor igen hasznos is, hiszen a magyar gazdasági élet egy olyan szereplőjéről beszélünk, akitől rengeteget tanulhatunk. Lássuk, mit hozhattunk el tőle május elejei beszélgetésünkből!
Elsősorban a gazdasági összefüggések szempontjából közelítettük meg a válság kérdését. Arra kerestük a választ, milyen lehetséges forgatókönyvek jöhetnek szóba az újraindulásban, mire lesz elegendő a gazdaságélénkítő program, milyen további segítségre vagy extra tehervállalásra lesz/lehet szükségük a cégvezetőknek.
Példátlan válság kitörését élhettük meg az elmúlt hónapokban. A modern történelemben nem tapasztaltunk még olyan krízist, ami a gazdaságot ilyen módon – kívülről – verte volna le.
Az egészségügy irányából támadó koronavírus szokatlan helyzet elé állította a gazdaságot irányítókat, hiszen ugyanazokat az erőforrásokat kell felhasználniuk a gazdaság fenntartására és élénkítésére, amelyeket az egészségügy problémáinak megoldásaira is.
Ilyen értelemben az egészségügyi és a gazdasági világválság, ami most egyszerre ért el bennünket, versengenek egymással és nagyon új, nagyon szokatlan helyzet elé állítják a szféra szereplőit, akiknek most egy minden eddiginél komplexebb problémával kell megküzdeniük.
A magyar KKV-k helyzete és versenyképességének kérdésköre is előtérbe került most, hiszen egy ilyen szituációban kiderül, hol vannak a legnagyobb hiányosságok, azt pedig eddig is tudtuk, hogy ebben a szektorban nincsenek túl nagy tartalékok. A munkavállalók 72%-a KKV-ban dolgozik, vagyis ez egy elképesztően nagy szelete a gazdaságnak, emellett rendkívül sokszínű is, hiszen olyan ágazatokról beszélünk, mint például a zeneipar, az autóipar vagy a műszeripar. Ezeket, természetükből adódóan egészen másképp érintette a válság.
Háromféle válságállapotot kell megkülönböztetnünk.
Az egyik a hagyományos válsághelyzet, amelyben a nagyobb, erősebb vállalatok kerülnek veszélybe. Jelenleg ide sorolható például az élelmiszeripar, az élelmiszergazdaság végükön a nagy ellátó cégekkel – de az autóipari multik is -, ahol pillanatnyi átalakítások zajlanak, de az élénkülés belátható időn belül újra beindul, ismét megnyílnak majd a lehetőségek ezen a piaci területen.
A következő kategóriába azok a cégek, vállalkozások tartoznak, akik egy teljesen megszűnő vagy átmenetileg leálló iparágban működtek. Természetesen semmi sem végleges, de evidens, hogy a szórakoztatóipar, a turizmus, a kultúra különböző ágazatai sokkal jobban megszenvedik ezt a válságot, ezt a leállást. Itt arra is fontos felhívnunk a figyelmet, hogy ezek az ágazatok és a hozzájuk kapcsolódó kiszolgáló tevékenységek sokkal nagyobb réteget érintenek, mint azt elsőre gondolnánk. Például, ha adott egy hattagú zenekar, az ő rendszeres fellépésükhöz mondjuk másik tíz ember háttérmunkája szükséges. Tehát nagyon is jogosan keressük a zenészek és színészek számára elérhető támogatási lehetőségeket, hiszen velük kapcsolatban az ő területükön működő háttér-alkalmazottakra is gondolnunk kell, akik most szintén bajba kerültek. Tehát ez a második csoport, amelyik elvesztette – ha csak ideiglenesen is – a létalapját. Ideiglenesen, hiszen minden józan belátás, számítás szerint legkésőbb egy-két éven belül újraindulhatnak ezek a területek is. Hogy addig hogyan lehet egyensúlyozni, átvészelni ezt az időszakot, az egy másik beszélgetés témája lenne.
A harmadik válságállapot vagy a krízis szereplőinek harmadik csoportja azok közül a cégek közül került ki, akik esetében a menedzsmenten múlott, múlik a válság kezelése. Hová helyezik magukat jelenleg? Visszavonulót fújnak míg kialakulnak az új erőviszonyok vagy nyitnak? Kiskereskedők és személyi szolgáltatók sokasága mozog most ezen a skálán. Esetükben kérdéses, hogy képesek-e kihasználni az új lehetőségeket, hogy partnereik vagy versenytársaik által újabb piacokhoz jutnak-e jelenleg. Nagyon érdekes példa a házhozszállítások elterjedése, ami korábban egy alig létező tevékenységi ág volt, most viszont igen előnyös helyzetbe került. Még azt az állítást is megkockáztathatjuk, hogy valószínűleg a válság elmúltával is több ember gondolkodik majd házhozszállításban, mint korábban, hiszen a krízis ideje alatt hozzászokott ehhez a szolgáltatáshoz.
Mindenkinek saját megoldás után kell néznie. A hármas felosztásból talán a menedzsment által meghatározott csoport van a legizgalmasabb helyzetben, hiszen ott van most a legnagyobb mozgástere a cégvezetőknek.
Arra a kérdésre, hogy lát-e maradandó strukturális változásokat a gazdaságban, a volt gazdasági miniszter azt mondja, nagy merészség lenne jelenleg ilyen kijelentésekbe bocsátkozni. A legfontosabbnak azt tartja, hogy a gazdaság alapvető szabályai életben maradjanak. Ezt abban látja realizálódni, hogy a cégek tevékenységi körét ugyanazokban a stratégiai elképzelésekben kell meghatározni, mint a korábbiakban. Kiemelte továbbá, hogy a menedzsmenten a jövőben különösen sok múlik majd, de az elmondottakon túl ágazati értelemben kevesebb változást lát.
Amelyen inkább látja és reméli a változást, az a tevékenységek, a túlságosan hosszú és bonyolult ellátási láncok területe. Ez a változás rengeteg embert érint Magyarországon is, hiszen mi is hozzászoktunk, sőt szinte büszkék voltunk arra, hogy egy végső termék összeállításához akár 15-20 országból – esetenként a világ túlsó végéről – szereztük be a hozzávalókat.
Ezen a részterületen mindenképp kardinális változások állnak elő, de azt, hogy ezeket a változásokat hogyan kezelik, mit tartanak meg belőlük, a mindenkori menedzsmentnek kell eldöntenie alapos megfontolások után.
Ebből a szempontból Magyarország és a magyar vállalkozások sajátos helyzetben vannak, mert miközben az ország nyitott, ami számos vészhelyzethez vezethet, ugyanez a nyitottság alapot adhat a kapcsolataink bővítésére. Mindenesetre az teljesen biztos, hogy nagyon különleges időszak áll előttünk, és sok cégnek kell majd a saját működését újragondolni.
Beszélgetésünkben érintettük még a KKV szektor érdekérvényesítésének lehetőségeit, ennek korlátait és azt, hogy jó lenne, ha ez a válság szélesítené ezeket a korlátokat, hiszen a magyarországi KKV szektor jelentősen elmaradott a fejlett országokhoz képest. Chikán Attila a meglévő szervezetek erősödésében és új szervezetek létrehozásában látja a megoldást, de kiemeli, mindenképp szükség van a jelenleginél erősebb képviseletre is. Ezeket a változásokat azonban csak maguktól a KKV szektor szereplőitől lehet várni.
Hatásos érvelési pontként jelöli meg a munkanélküliség kérdéskörét, hiszen a munkavállalók 72% – ahogyan azt már korábban említettük – ebben a szektorban dolgozik.
Ha a KKV-k innen közelítenék meg a kérdéskört, a politika érdeklődésének középpontjába is könnyebb lehetne bekerülniük. Minden esetre a kormány eddigi intézkedéseivel kapcsolatban a Corvinus korábbi rektora bizakodó, azt mondja, ezek jó irányba mutatnak, csak nem elég erősek és strukturáltak. Úgy véli lényegesen nagyobb erőforrásokat kéne mozgósítani és kiemelten fontos volna nagy hangsúlyt fektetni az alsó középosztályra, akiket a válsághelyzet várhatóan a legrosszabbul érint.
Tömeges jelenség, hogy a munkaerő egy nélkülözhető részétől most megszabadulnak a cégek. A kormányzatnak és az önkormányzatoknak készen kellene állniuk arra, hogy segítséget nyújtsanak, hiszen az érintett embereknek hovatovább a túlélésük múlhat ezen.
Ha Chikán Attila kezében lenne az irányítás, a gyorsaságot helyezné fókuszba. A legfontosabbnak az uniós pénzek kifizetését látja, a hagyományosan hosszú kifizetési határidők rövidebbre fogását és azt, hogy minél gyorsabb pénzmozgáshoz segítsék a vállalkozókat. Azt mondja, sok cégvezető hozott most gyors és hatékony döntéseket, az elmúlt időszakban olyan projektek tudtak lezárulni, melyeket „békeidőben” már hosszú évek óta halogattak.
Azt illetően, meddig tarthat a válság Chikán tanár úr sem szeretne találgatásokba bocsátkozni, azt azonban ő is megerősíti, hogy a gazdaság pár hónapon belül valóban újraindulhat. Mindazonáltal úgy látja a krízis okozta nyomok erősen megmaradnak majd és óva int attól, hogy azt képzeljük, ősztől egyszerűen visszatérhetünk a békeidőkhöz. Végül Chikán Attila felhívta még a figyelmünket arra, hogy a globális versenynek épp úgy ki leszünk téve, mint eddig, azaz most különösen érdemes szemmel tartani a piaci réseket. Türelemre int és arra bíztat, használjuk a fantáziánkat és aknázzuk ki kapcsolatainkat!
