Turizmussal, vendéglátással és élményszolgáltatással foglalkozva bizony addig lehet munkavállalókat foglalkoztatni, amíg van bevétel. Cégvezetőként a most kérdésével kell foglalkozni, és olyan döntéseket kell meghozni, amivel munkahelyeket lehet megmenteni. Ki kell hozni a rosszból a legjobbat, a szabad kapacitást pedig fejlesztésekre vagy felkészülésre lehet fordítani.
- Mi történik most a turizmusban?
- Mik az elkerülhetetlen intézkedések?
- Mi az, ami visszavonhatatlanul megváltozik?
- Mikorra áll helyre az iparág?
Koltai Balázs, a PánIQ Szoba és a Szelfi Múzeumok tulajdonosa járt nálunk, és mesélt a koronavírus következtében őket érintő kihívásokról.
Gangel Péter: Mi a helyzet nálatok? Mekkora a csapat, és milyen intézkedéseket vezettetek be?
Koltai Balázs: Nálunk nagyjából 40-50 fős a csapat, ebbe beletartoznak az alvállalkozók is. A Szelfi Múzeumok holnaptól nem nyitnak ki, tehát egy részről le kellett állnunk. Természetesen mi is addig tudunk munkavállalókat foglalkoztatni, amíg van bevételünk. Eddig senkit nem küldtünk el, mert habár negyed akkora forgalommal és veszteségesen, de még üzemelünk.
Szóval idáig nem küldtünk el senkit, ez azonban valószínűleg meg fog változni. Azért lesz minderre szükség, hogy ne vesszenek el ezek a munkahelyek. Nálunk is szükség lesz tehát szomorú intézkedésekre, többek között fizetéscsökkentésre.
G.P: Mikor éreztétek meg először a koronavírus következményeit?
K.B: A mi vendégeink közel 70% -a turistaként érkezik. Nagyjából 2-3 hete érezzük már a hatást, ugyanakkor egészen múlt hétvégéig is 100 feletti vendégszám volt nálunk napi szinten. Természetesen folyamatosan fertőtlenítettünk, a kollégák pedig maszkot viseletek. A mai nap viszont csak pár ember jött már be.
G.P: Ha kicsit előre tekintenünk, neked mik a gondolataid? Meddig fog tartani ez a mostani állapot, mit jósolsz az elkövetkezendő hónapokra?
K.B: Elsősorban a most kérdésével kell foglalkoznunk, vagyis azt kell néznünk, hogy most mi van. Bármikor jöhet egy újabb intézkedés vagy rendelet. Nekünk ezt kell figyelni, rövidtávon pedig erre nem is igazán lehet felkészülni. Természetesen gondolkodom rajta, hogy mi lesz 3-5 hónap múlva, amikor majd képletesen szólva újra csicseregnek a madarak. Várhatóan az emberek egy része el fog indulni, a másik része viszont félni fog, és nem feltétlenül mer majd útnak indulni.
Emellett pedig lesz majd sajnos egy olyan réteg is, akinek nem lesz pénze. Ezért nem készülök arra, hogy robbanásszerűen beindul majd a turizmus. Annak örülök, hogyha a jövő tavaszi turista szezon már jónak lesz tekinthető, az őszi szezont pedig ki tudjuk hozni pozitív eredménnyel. Közben próbálom a munkatársakat átcsoportosítani, amennyire lehet. Most kicsit tudunk fejleszteni, szépíteni a dolgokon, erre jut kapacitás.
G.P: Vannak-e új folyamatok, amit most meg tudtok tervezni? Gondolunk itt cégszervezésre, hatékonyság növelésre.
K.B: Most tervezgetjük az új díszleteket a Szelfi Múzeumba. Ezt készítjük elő, ajánlatokat kérünk be. Ez a helyzet számunkra egyfajta felkészüléssel ér fel, illetve azoknak is jól fog jönni, akiktől rendelünk. Érdekes, hogy néhány hónapja könyörögtem nem egy burkolónak, vagy festőnek, hogy akár drágábban is, de jöjjenek hozzánk kivitelezni. Most ők hívnak engem, hogy jönnének szívesen.
G.P: Mi az, amit cégvezetőként mentálisan teszel akár magadért, akár a csapatért?
K.B: Viszonylag hamar elengedtem a stresszt. Pozitív ember vagyok. Tulajdonosként sok mindent megéltem már, volt nálunk többek között tűzeset, árvíz, feljelentgetések. Úgy gondolom, hogy ezt a vírust is túl fogjuk élni. Sajnos be kellett látnom, hogy nem fog megoldódni minden a jövő héten. Hónapokra, vagy évekre is készülni kell. Sajnálom a munkavállalókat, a gazdaságot, a betegeket. Nem tudunk most többet tenni annál, minthogy csináljuk a dolgunkat a legjobb belátásunk szerint.
Egyébként már megkerestek más szabadulószobáktól is üzemeltetők. Tárgyalásban vagyunk, meglátjuk tudunk-e segíteni egymásnak. Igyekszem a rosszból kihozni a legjobbat. Hogyha átvétellel vagy fúzióval megmaradhatnak a munkahelyek, akkor már tettünk valami jót.
