A koronavírus következtében másfajta gondolkodásra lesz szükségünk, mert ami eddig jellemző volt, az a gondolkodásmód nem fog tovább menni. Be kell következnie egy barátságos vendégszemléletnek, miközben az alázat, a szolgáltatói magatartás, az innováció és az együttműködés szerepe is felértékelődik.
- Melyek az első intézkedések?
- Mire lehet számítani?
- Mi következik most?
Csobota-Kis Árpáddal beszélgettünk a szállodaipar és a vendéglátás aktuális helyzetéről és kilátásairól.
Gangel Péter: Te most milyen céget vezetsz, mennyi embered van, mik most a rövidtávú hatások, amikkel szembesültél?
Csobota-Kis Árpád: 38 éve szállodázom, soha nem is csináltam mást. Külföldön 14 év, belföldön a maradék időszak. Voltam rendezvényszervező, küldtem vendégeket szállodákba, és voltam a fogadói oldalon is.
Jelen pillanatban is szállodázom, két éve van egy szállodaüzemeltető és településfejlesztő cégünk. A szállodák üzemeltetése, illetve szállodáknak szolgáltatás csomagok nyújtása az én területem.
Jelen pillanatban 10 helyszínen vagyunk ott. Ebben vannak szállodák, kereskedelmi szálláshelyek, egy étterem, illetve Cserkeszőlő település. Úgyhogy bennünket is súlyosan érint a koronavírus válság időszaka.
G.P: Mik az első intézkedések, amiket hoztatok?
Cs-K.Á: A legtöbb helyen a bezárás, vagy pedig alkalmazkodunk a kormány által meghozott rendelkezésekhez. Az éttermeink 15 óra után külsős vendégeket nem fogadnak. 10 egységnek szolgáltatunk, ezért különböző dolgokat tapasztalunk, és különböző állapotban vannak ezek a szállodáink, kereskedelmi szálláshelyeink és településünk.
Kizárólag vidéki egységeink vannak. Egyébként hihetetlen különbség a fővárosi és vidéki érzet között jelenleg. Budapesten nincsnek autók, félnek az emberek. Vidéken szinte nem éreznek semmit az emberek. A fővárosban rosszabb az érzete az embernek.
G.P: Mekkora csendet jósolsz most?
Cs-K.Á: Hatalmasat. A 2008-as válságnál szerintem nagyobb lesz. Annak a lefolyása nagyjából 2012-13-ig tartott. Onnét kezdődött a felemelkedés. Most senki nem tudja megmondani, hogy ez meddig fog tartani.
Ahogy én érzékelem, a magyar kormány próbálja az aktuális intézkedésekkel a hosszútávú lefolyást elérni, a robbanásszerű lefolyást pedig elkerülni. A hosszú távú lefolyásnak viszont a gazdasági hatása is elnyúlik majd.
A külföldi utaztatás és a beutaztatás tekintetében pozitív esetben ősztől lehet növekedésre számítani, belföldön viszont már nyár elején vagy közepén elindulhatnak az utazások. Egyrészt zárva vannak a határok, az emberek félnek. Szabadságvágya lesz az embereknek, a külföldi utazás helyett inkább a belföldi utak várhatók.
G.P: Beszéljünk kicsit a jövőről? Mi következhet most?
Cs-K.Á: Kicsit visszavonulunk most, úgymond edzőtárborban vonulunk. Fontos gondolat, hogy ami eddig volt, az a fajta gondolkodásmód nem fog tovább menni. Az elmúlt pár évben ömlöttek a turisták, és azt hittük, hogy mi találtuk fel a spanyolviaszt a turizmusban.
Ha nem változtatunk a hozzáálláson és a gondolkodáson, nem fog menni a dolog. Alázat, szolgáltatói magatartás és innováció kell. Egyszerűen máshogy kell gondolkodnunk. Az biztos, hogy egy barátságos vendégszemléletnek be kell következnie az ágazatban. Emellett pedig multifunkciós dolgozókra is szükség lesz, hogy hatékonyabbak legyünk.
G.P: Van-e bármilyen üzeneted a gazdaság többi résztvevőjének?
Cs-K.Á: Mindenképpen máshogy kell gondolkodni. Az együttműködés fogalomként létezik, ugyanakkor a gyakorlatban nem igazán működött eddig. Mostantól viszont kelleni fog, le kell vetni a nagyképűséget, a tényleges tükröt kell elővenni, és befelé kell nézni. Mindezek mellett pozitívan hinni kell, hogy igenis el fog jönni a jobb időszak. Ettől függetlenül mindenképpen változtatnunk kell.
