Nem egyszerű kérdés, viszont biztosan sokakat elgondolkoztatott már. Az alábbiakban, a Bizalmi Kör Kft. vezetője, Gangel Péter nyíltan, tabuk nélkül meséli el sztoriját, ahogyan a sikerekkel, úgy a mélypontokkal is.
Spoiler: Talán nyíltan még nagyon kevesen hallhatták Pétertől ilyen őszintén és mélyen az igazán inspiráló vezetői életútját. Ha a kérdésre nem is találjuk meg a megfelelő választ, egyet megígérhetünk: egy olyan sztori következik, ami után előtör belőled a gondolat, hogy bármire képes vagy, ha tényleg akarod!
“A szüleim elmondásaiból tudom, hogy az első vezetői megnyilvánulásom 4 éves korom körül lehetett. Volt egy papír bőröndöm, amit én akkor diplomatatáskának gondoltam, és ezzel a bőrönddel a kezemben azt mondogattam, hogy én diplomata leszek. Elképzelésem sincs, mit gondolhattam arról, hogy mit jelent diplomatának lenni, de az biztos, hogy komolyan vettem magam.”
Önmagam vezetése
7 gyermekes család legidősebb fiú gyermekeként felnőve gyorsan megértettem, hogy ha át szeretném lépni a család anyagi korlátait, akkor azért tennem kell. Én pedig át szerettem volna lépni ezeket a korlátokat, méghozzá szinte minden nap. Ugyan 14 évesen még hivatalosan nem lehetett dolgozni, de én addig kutattam a lehetőség után, amíg találtam egy kerékpárboltot, ahol végig dolgozhattam a nyarat. Talán 2 hetet pihentem. Minden időt ki akartam használni, hogy pénzt csináljak, és ez így volt a gimi alatt minden nyáron. A munkahely ugyan változott közben, ami nem változott, hogy minden nap többet akartam. Mindig előrébb akartam jutni, és hajlandó voltam befektetni az energiát, hogy tapossam az utat.
Az első, amikor vezetőként gondoltam magamra
A gimiben volt egy számítástechnika tanárom, aki később nyitott egy számítógép boltot. Ebben a boltban volt 10% kedvezményem. Ennek a kedvezménynek a felét továbbadva egész gimi alatt számítógépekkel kereskedtem. Amikor a főiskolára kerültem, azon járt az eszem, hogy jó lenne megbecsültebbé tenni az informatikus szakmát, így bekopogtattam a hallgatói önkormányzatba, hogy szeretnék egy ösztöndíjat alapítani, amibe bevonnám a korábbi informatikai céges kapcsolataimat. Az akkori elnök nyitott volt az ötletemre, és gyorsan a hallgatói önkormányzatban találtam magam. Ott részt vettem egy szakkollégium alapításában, és később hozzám került a kari lap szerkesztése. Itt volt először csapatom.
Amikor a motiváció nem elég
Az első saját cég sikertörténetnek tűnt. Nagyon gyorsan lett 2-3-5-10 munkavállaló, és elhittem, hogy zsebemben a világ. Ma is jó szívvel gondolok erre az időszakra, bár visszagondolva szinte semminek nem feleltünk meg, ami egy vállalkozást valódi vállalkozássá tenne. Ekkor tanultam meg magamról, hogy jó vagyok abban, hogy egyfolytában akarjak fejlődni, hogy meg akarom érteni mi történik körülöttem, és jobbá tenni. Persze megtanultam azt is, hogy a cégvezetés több, mint az ösztönös és folyamatos akarás, de ez egy drága lecke volt, és a vége csőd lett.
Vissza a start mezőbe, de már egy másik emberként
A csőd nagyon megviselt. A motivációm nem csökkent, de az erőforrásaim teljesen eltűntek, sőt a magamba vetett hitem is. Ami jó volt az egészben, hogy nem pusztán az alapokhoz kellett visszatérnem, de el kellett kezdenem mély alapokat ásni. A kitartás, és a fejlődés iránti vágy mellé megérkezett az önreflexió, a tudatosság és az alázat. Hosszú idő volt, de talán ez kellett ahhoz, hogy újra és remélhetőleg végleg elhagyhassam a start mezőt. Ebben az időszakban lett az életem központi témája a bizalom, amire mondhatom, hogy megtaláltam a küldetésemet.
Tudatos vagy ösztönös vezető?
Ennek már sok éve. Termékeny éveken vagyok túl, és messzire jutottam. Évek alatt megtanultam emberekkel bánni. Szeretem, amikor egy munkatársam többet hoz ki magából, mert mellettem dolgozik. Szeretem, hogy ma az első számú feladatom, hogy sikeressé tegyek más embereket, és azt is, hogy az én sikeremet abban mérik, hogy mennyi kollégának a sikeréhez tudtam hozzájárulni.
Amikor visszanézek, egyre többször teszem fel a kérdést, vajon melyik vagyok én? A tudatos vagy az ösztönös vezető? Az ösztönös oldalon ott van a folyamatos és mélyről jövő motiváció, a jobbítás iránti kiolthatatlan vágy, és az ebből fakadó erő. A tudatos oldalon ott az önreflexió és az alázat amiből folyamatos tanulás iránti vágy generálódik. A legjobb döntéseim egy része ösztönből jött, a másik része tudatos elemzésből. Hol ez dominál az életemben, hol az. Ami biztos, hogy az a “akarás” nem szűnik meg. És ez visz előre.
“Vezetői klub vezetőjeként sokféle vezetőt látok magam előtt. Látok olyanokat, akik erre születtek, és olyanokat, akik tudatos munkával váltak vezetővé. Amiben biztos vagyok: a legjobb “született vezetők” sem ússzák meg a tudatos munkát! Úgyhogy megyek dolgozni.“
