Bizalmi Kör Blogon posztolva 2020.03.12
Szinte kivétel nélkül mindenki a folyamatos növekedést hajszolja a saját vállalkozásában, de mi van akkor, ha ennek hatására egyszer csak az úgynevezett „senki földjén” találjuk magunkat? Egyáltalán mit kell értenünk a jelenség alatt, és hogyan lehet kilábalni ebből a kedvezőtlen állapotból?
Többek között ezekről a kérdésekről faggattuk Györkő Zoltánt, akinek a munkáját a Forbes magazin a következő jelzőkkel illette: “A tavalyi év legnagyobb startup-sikersztoriját hozta össze Györkő Zoltán a százmillió dolláros Balabit-exittel, most úgy döntött, 19 év után távozik a cégtől és lezárja életének ezt a szakaszát.”
A Balabit-sztori tanulságos lehet mindannyiunk számára, akik igyekszünk folyamatos növekedést elérni a cégünk vezetésével.
Mi nevezünk a „senki földjének” egy üzleti vállalkozás életében?
Zoltán elsőként a cég alapításának a körülményeit ecsetelte, majd pedig rátért a címben is említett „senki földje effektusra”:
Nagyjából 20 évvel ezelőtt, a Veszprémi Egyetem kollégiumában fogalmaztuk meg először néhány baráttal a közös vállalkozás alapításának ötletét. A cyber security bizonyult annak a területnek, amiben fantáziát láttunk, és amivel foglalkozni szerettünk volna.
Aztán ahogy telt múlt az idő, 2010 környékén a cég elérkezett egy speciális fázisba, amit mi egyszerűen a „senki földjének” hívunk. A legtöbb vállalat ugyanúgy eléri egyszer ezt a bizonytalanságokkal teli fázist, aminek a megpróbáltatásait leginkább a tinédzser kori gyerekek problémáihoz lehetne hasonlítani.
Olyan időszak ez, amikor a cég már túl nagy ahhoz, hogy kicsi legyen, de még túl kicsi ahhoz, hogy nagynak nevezhesse magát. Rengeteg megoldandó kihívással kell szembenézni, semmi sem működik rendesen, a munkatársak pedig össze vannak zavarodva.
Miként lehet felismerni, hogy a cégünk épp a „senki földjén” jár?
Zoltán összefoglalta nekünk azokat a jeleket, amik figyelmeztetésként tudnak hatni a mi életünkben is arra nézve, hogy valamin bizony változtatni kell stratégiai szinten:
Az ügyfelek kezdenek egyre több esetben reklamálni. Az üzleti döntések kezdenek bonyolulttá válni, és a riporting rendszerek sem mondanak semmit. Nem meglepő ennek fényében, hogy a menedzsmentben is a bizonytalanság lesz úrrá.
A mi esetünkben rendelkezésre állt három külön termék, de a marketing sem tudta, mit kommunikáljunk, illetve kik vagyunk egyáltalán. Nem működött a riporting, cashflow problémákba néztünk bele, és hamarosan a fluktuáció is elkezdődött.
A jó hír az, hogy egyszer véget ér a „senki földje” fázis. Ez egy természetes folyamat a cégek életében, amit egyszerűen túl kell élni. Nálunk történt egy olyan változás a vezetésben, amelyet követően mindenki rám nézett: Zoli, innentől neked kellene tovább vezetned a Balabit-projektet.
Néhány tanulság a zavaros időkből
Azt gondoltam, hogy ideje visszatérnünk az alapokhoz. Választ kellett keresnünk a „hol vagyunk”, „mit csinálunk”, illetve „miért csináljuk” kérdésekre. Miután az alapítókkal átbeszéltük a célokat, egyetlen közös pontra jutottunk: amikor a cég értéke eléri az általunk megálmodott összeget, akkor el fogjuk adni.
Ettől kezdve világos lett a stratégia. Láttuk a célt, és megnéztük mit kell ahhoz tennünk, hogy a tevékenységünk skálázható legyen. A három termék közül kiválasztottuk a leginkább skálázhatót és elköteleztük magunkat mellette.
Döntést hoztunk a kockázati tőke bevonásról, és a top menedzsment fölé építettünk egy új vezetést. Rengeteg energiát fektettünk a vezetőképzésbe. Jó embereket vettünk fel, az ő képzésükbe pedig sokat invesztáltunk. A folyamat eredményeként 6 év leforgása alatt értünk át a „senki földjén”.
Zoltán összefoglalta nekünk azokat a tanulságokat, amiket a sokszor kihívásokkal teli évek alatt megtanult:
Ilyen zavaros időkben csakis az őszinte vezetői kommunikáció lehet eredményes. Megtanultam azt is, hogyha az ember felér a hegytetőre és visszanéz, honnan jutott ide, akkor az ad egy kis erőt és magabiztosságot a következő komoly hegycsúcs megmászásához.
A saját szememmel láttam azt is, hogy az emberek szeretnek sikeres cégnél dolgozni. A sikert pedig meg kell ünnepelni, vagyis meg kell állni egy pillanatra. Ez lendületet ad a következő kihíváshoz, egyúttal segíteni fog elkerülni a kiégést.
