Puskás Kata Szidóniával a rugalmasság témaköréről, ezen belül is elsősorban az AQ-ról, azaz adaptability quotient-ről, magyarul az alkalmazkodási hányadosról beszélgettünk, amit az elmúlt időszak élesben tesztelt mindannyiunknál. Kata marketing és kommunikációs szakértő, aki beszélgetésünkbe olyan – az eddigiekben kevésbé tárgyalt – rétegeket hozott be, mint a tudatosság és az önismeret, a szellemi, lelki és pszichés önfejlesztés fontossága vezetőként is.
Az AQ-hoz és mai témánkhoz egy LinkedIN körkérdés kapcsán jutottunk el, melyet Gangel Péter tett fel pár hete: Melyek a legfontosabb vezetői képességek? Kata az AQ-t említette, így ma megnézzük, miből tevődik össze, hogyan használható és fejleszthető-e ez az egyre fontosabbá váló képesség, készség.
“Az AQ nagyon leegyszerűsítve azt mutatja meg, bizonyos helyzetekben hogyan tudunk alkalmazkodni, hogyan reagálunk, mennyire vagyunk tudatosak.“
A Covid első hulláma után kicsit veszélyes a rugalmasságról beszélni, hiszen olyan időszakon vagyunk túl, amire nem lehetett felkészülni. Ilyenkor melyek azok a tényezői az AQ-nak, amelyek mégis működhettek és, amik ráadásul jól is működtek ezekben a hónapokban egyes vezetőknél?
Szerencsére sokan voltak, akik tudták ebben a helyzetben is, mit kell csinálniuk. Úgy gondolom, sok vezető reagált kifejezetten jól, azonban sajnos azt is láthattuk, hogy több cég nem készült sem stratégiával, sem megfelelő tervekkel. Meg kell természetesen különböztetnünk a kisvállalkozásokat és a nagyobb vállalatokat, a különböző szektorokat, valamint érdemes figyelembe vennünk azt is, milyen belső kommunikációt folytatott adott cég a munkatársaival, hogyan tartotta bennük a lelket. A vezetők most komolyan megméretettek.
“Ha magas az AQ-nk, olyan irreális helyzetekre is képesek lehetünk felkészülni, mint a Covid. Például azzal, hogy elkezdjük tudatosítani magunkban, hogyan reagálunk a stresszhelyzetekre: leblokkolunk vagy épp ellenkezőleg, inspirálttá, motiválttá tesz minket a kihívás?“
Sok vezetőt arra indított a válsághelyzet, hogy megtalálja, hogyan tudja ezt az időszakot átvészelni. Ismerek például egy rendezvényhangosítással foglalkozó vállalkozást, akik pillanatok alatt csináltak Budapesten egy zöldség-gyümölcs kiszállító céget. Ez magas AQ-ról tanúskodik. Működő dolgot tudtak kitalálni, nagy nyomás és elképesztő stressz alatt is.
Mi kell ahhoz, hogy az AQ-m magas legyen? Milyen rétegekből épül fel az alkalmazkodási hányados?
Nagyon fontos a rugalmasság, a kíváncsiság, a felelősségvállalás, a bátorság, a problémamegoldó képesség. Ezek ötvözetéből áll össze az AQ. Szerintem vezetőként is kiemelten fontos a tudatosság. Figyeljük meg magunkat egyre jobban és jobban, legyünk tudatában a képességeinknek. Ez egy kiválasztási folyamatban is hasznunkra válhat. Korábban HR vezetőként dolgoztam és ezen a területen egy ideig kifejezetten a minél magasabb IQ volt a fontos, majd az EQ, végül mára eljutottunk odáig, hogy a HR-esek a jelöltek AQ-ját is komolyan figyelembe veszik. Fontos, ki hogyan reagál különböző helyzetekre, és amikor vezetőket keresünk/választunk ennek a jelentősége megsokszorozódik.
“Azt látjuk, hogy a világ elképesztő mértékben változik, soha nem volt ilyen tempójú a fejlődés. Míg a nagyszüleink egyetlen munkahelyen dolgozták le az életüket, szüleink egyetlen szakmában, addig nekünk időről-időre akár teljesen újra kell definiálni magunkat szakmailag, hovatovább kicsit polihisztorrá kell válnunk…“
Hogyan támogathatja az életünket az AQ? Fejleszthető vagy velünk született készségről beszélünk?
Mindenképpen fejleszthető. Ha teszem azt, nem vagyok bátor, akkor minden szituációval, amivel a saját komfortzónámon kívülre lépek, fejlesztem ezt a képességemet. Szervezője vagyok a Vaksötét koncertsorozatnak, amit látássérültek támogatására álmodtunk meg. Egy ilyen koncerten minimális fény sincsen, így egy pánikbeteg vagy klausztrofóbiás látó személynél akár fizikai reakciókat is kiválthat a stressz, amit a helyzet okoz. Azért említem ezt, mert voltak, akik ilyen állapotokkal élnek együtt és direkt azért jöttek el a koncertünkre, hogy fejlesszék magukat, az AQ-juk egy bizonyos rétegét. De sok „mi lenne ha” típusú kérdés megválaszolásával is dolgozhatunk az alkalmazkodási hányadosunkon. Ez kevésbé mély víz talán.
Vezetőként fontos, hogy ne csak a saját stresszkezelésünkkel, hanem a csapatunkéval is foglalkozzunk, hiszen ma már csapatokban kell gondolkodni. Magányos harcosok ritkán tudják manapság megváltani a világot.
Nagyon fontos a tanulás, az átképzés. Akár óráról órára is alkalmazkodnunk kell és szó szerint folyamatosan tanulnunk. Ma már rengeteg szakmát kiváltanak a mesterséges intelligenciák azaz, akik ilyen szakmákban dolgoznak, azoknak mindenképp át kell képezniük magukat.
“Egy vezetői pozíciótól még nem válunk vezetővé. Még ha rendelkezünk is azzal a bizonyos született vezetői képességgel, attitűddel. Az a jó vezető, akivel a csapat akar és tud is együtt haladni. Ahhoz pedig, hogy képesek legyünk vinni magunkkal a csapatunkat, hogy motiváljuk őket fontos, hogy képesek legyünk alkalmazkodni, irányt mutatni, hogy folyamatosan képezzük magunkat és tudatosak legyünk.“
Miből lehet tudni, hogy valakinek alacsony az AQ-ja? Vannak ennek tünetei, és ha igen mik azok?
Talán nem meredek az az állítás, hogy legtöbben már biztosan találkoztunk a következő mondattal és változataival: „Én már nem fogok megváltozni / Öreg vagyok már ehhez”. Ez a rugalmatlanság mintapéldája, ami az alacsony AQ egyik elsődleges mutatója. Sajnos a mai napig sok olyan vezetőt láthatunk, akik egyáltalán nem hallgatnak a körülöttük lévőkre, azok hiába fejezik ki ellenérzéseiket, eltérő véleményüket.
Alapvető fontosságú, hogy vezetőként szakítsunk időt az embereinkkel való kommunikációra, hallgassuk meg őket.
Rugalmatlanság még az is, mikor ragaszkodunk egy szakmához, pedig látjuk, hogy kezd leáldozni neki vagy egy szituációba merevedünk bele, holott látjuk, hogy az már nem működőképes. Érdemes kifejlesztenünk magunkban azt a képességet, hogy észrevegyük, mikor kell nyitnunk valami felé. Szerencsére már a Covid előtt is egyre több cikk jelent meg arról, hogyan lehetünk jó vezetők napjainkban. Ma már sokkal összetettebb ez és jóval több skillre van hozzá szükség, mint a korábbiakban.
Láttál a Covid alatt olyan extrém jó húzásokat vagy a semmiből kinövő, láthatóvá váló és jó példaként megemlíthető vezetőket, akiktől tanulhatnánk valamit?
Egy Covid előtti példa jut csak eszembe, méghozzá a Netflix későbbi alapítójáról, aki egy sikeres videókölcsönző vállalathoz sétált be az ötletével. A kölcsönzői hálózat elutasította és hamarosan csődbe ment. A Netflixről pedig mind tudjuk, hol van ma. Nagyon sok olyan helyzettel találkozhatunk, ahol nem látjuk meg, hogy muszáj változni, mert a rugalmatlanság a cégünk jövőjét is fenyegetheti. Ugyanakkor fontos a jó időzítés: a túl korai és a túl kései váltás is okozhat problémákat. A pionírok sorsa általában a feledés, míg a második, harmadik körben próbálkozók – és sikerre jutók – állhatnak a képzeletbeli dobogó tetejére.
Hogy elkerüljük az ilyen süllyesztőbe jutást, alkalmazzuk a tesztelést. Mielőtt bármi felé nyitnánk, határozzuk meg a célcsoportunkat, vegyük fel velük a kapcsolatot és az ő visszajelzéseik alapján kalibráljuk, pontosítsuk és véglegesítsük az ötletünket. Hiába készít egy cég szuper weboldalt, ha azt a saját véleménye, meglátásai alapján szerkeszti meg és nem a majdani ügyfelek igényeinek megfelelő felmérése után, az ő meglátásaikra támaszkodva.
Egy igazán éles helyzetben előfordulhat, hogy nincs idő tesztelésre, hanem máról holnapra kellhet olyan döntést hozni, amivel nyer a csapat. Vannak helyzetek, amikor nincs idő a tévutakra és talán pont ezekben a helyzetekben nőne meg az AQ jelentősége. Mit gondolsz erről?
Itt visszatérnék a tudatosság témájához, ami az én meglátásom szerint elengedhetetlenül fontos. Vezetőként olyan szerencsések vagyunk, hogy jelentős hatással lehetünk a környezetünkre. Nekem ehhez kapcsolódik nagyapám története, akinek nevét viseli a Vaksötét koncerteket szervező egyesületünk. Ő egymaga több mit 9000 órán át olvasott fel vakoknak, azaz közel kétévnyi energiát és időt tett bele ebbe a projektbe.
Ha ma megkérdeznénk embereket, hogy odaadnának-e az életükből két évet egy ügyért, arra valószínűleg kevesen válaszolnának igennel. Mégis, nagyapám példája emlékeztet arra, mennyit tehet egyetlen ember. Mellette pedig példaképem és mesterem, Dr. Daubner Béla élete és tanítása, aki azt mondja, tanuld meg a létezést, légy benne a jelenben, a pillanatban. Ez a hozzáállás az alapja a rugalmasságnak. És itt tudok kapcsolódni a kérdésedhez, amire így, ezzel a kis kitérővel azt a választ adnám:
“Az AQ jelentősége a döntéseknél valóban megnő. Ahhoz pedig, hogy jó döntéseket tudjuk hozni, meg kell tanulnunk jelen lenni. Megkülönböztetni és teret adni az intuícióinknak, ahelyett, hogy elnyomnánk őket. Hogy képesek legyünk erre, ahhoz ma már számos módszer elérhető, mindenki megtalálhatja azt, ami neki a legtöbbet adja. Én a jógát és a mindfulnesst tudom ajánlani, mint ezek gyakorlója.“
Hogyan döntsünk máshogy, mint az eddigiekben? Van-e olyan apró változtatás vagy gyakorlat, amit ha mától úgy csinálok, biztosan fejlődik az AQ-m?
Az AQ-nk fejlesztésére való képesség azt jelenti, hogy képesek vagyunk vagy képessé válunk saját magunk megfigyelésére is. Lépjünk eggyel visszább! Miért fontos az EQ? Mert, ha empatikusabb vagyok, jobban beleélhetem magam a munkatársam helyébe. Ezt a létezésmódot, illetve az AQ-t i fejleszthetjük a tudatos jelenléttel.
Mit értek ez alatt pontosan? Hogy jelen vagyunk abban a cselekvéssorban, amit éppen végzünk: fogmosás közben, mosogatás közben arra figyelünk, amit épp csinálunk, megfigyeljük a mozdulatainkat, a testérzeteinket. Ahogyan a víz folyik az ujjaink között, a mosogatószer illatát, a tányérok keménységét, a fogkrém ízét a szánkban. Ezekre figyelünk, nem pedig a cselekvéssor közben az agyunkban cikázó gondolatokra. Ha ezt elkezdjük akár csak egészen kicsiben, pár pillanatokra kiterjeszteni, már az is rengeteget fejleszthet rajtunk.
Számi Védától származik az a tanítás, melyben a nyugati embereket arra hívja, hogy csak napi 2-3 percre üljenek le meditálni. Nem is kell ezt meditációnak hívni, csak csukjuk be a szemünket és figyeljük a légzésünket. A kilégzésünk kétszer olyan hosszú legyen, mint a belégzésünk és próbáljunk hasba lélegezni, mellkas helyett. Arra fókuszáljunk, ami van, amit épp csinálunk.
A légzés a stresszkezelés egyik legkomolyabb eszköze, de nekünk, nyugatiaknak nem tanítják meg, hogy ez a folyamat egy híd az elme és a test között.
Biztosan észrevettük már, ha idegesek leszünk, kapkodóvá válik a légzésünk. Ha meg tudjuk nyugtatni a légzésünket, meg tudjuk nyugtatni az elménket is. Az agy másképp dönt oxigénhiányos helyzetekben, azaz itt is összekapcsolódik a tudatosság és a jó vezetőség.
Érdemes lehet az alkalmazkodási képesség fejlesztésével szakemberhez fordulni és, ha igen, kihez?
Konkrét szakembert nem tudok mondani, de azt remélem, a mostani beszélgetésünk kicsit közelebb hozta a lehetséges utakat, csapásokat, amin elindulhatnak azok, akiket érdekel a téma. Ahogyan korábban említettem, én a mindfulnesst javaslom és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ha lehet, vezetőként még fontosabb a megfelelő önismeret. Minden képességünk akkor fejlődik, ha magunkba fektetünk időt és energiát.
Ez a befektetés pedig milliószorosan térül meg, hiszen hatékonyabbá válunk, felismerjük a saját hibáinkat egy ilyen folyamat során. Az önismeret ugyanakkor nem könnyű út, főleg eleinte, mikor a hibáinkat kell tudatosítanunk. Viszont, ha és amikor ez sikerül, a legnehezebb lépést kipipálhatjuk. Már tudjuk mik a gyenge pontjaink. Ha el is követjük még egyszer vagy kétszer ugyanazt a hibát, már van rálátásunk a működésmódunkra és valószínűleg harmadszorra képesek leszünk másként dönteni.
“Vagyis ha hétköznapi módon akarjuk megfogni az AQ kérdéskörét, akkor azt mondhatjuk, hogy szabad hibázni, szabad pillanatnyilag nem megfelelő helyzetekbe kerülni és tanulni ezekből az esetekből, hogy amikor éles szituációban találjuk magunkat, a sok kis hibából és menet közben összegyűjtött tanulságból táplálkozva jó döntéseket hozzunk.“
