Azok a cégvezetők, akik az orosz-ukrán háború (kevés pozitív) eredményeként a hazai munkaerőhiány javulását várják, alighanem hamar csalódni fognak – vélekedik Ureczky Balázs, az Instant Teams alapító-ügyvezetője. Az egyedi csapatépítésekre szakosodott cég vezetője szerint az ukrajnai csodavárás helyett itt az ideje új szintre emelni a munkáltatói márkaépítést, és „dobozos” employer branding helyett partnerként tekinteni az értékes munkavállalókra. Ureczky Balázs írása.
A rendszerváltást követő bő két évtizedben a hazai munkáltatói szektor hozzászokhatott ahhoz, hogy a munkaerőtoborzás – néhány kivételtől eltekintve – a munkaügyi osztály leggördülékenyebb feladatai közé tartozott. A HR trendek természetesen Magyarországot is elérték az employer branding – legjobb fordításában talán „munkáltatói márkaépítés” – első hullámaival, de a fogalom sokáig megmaradt a multicégektől ellesett üres szólamig.
A sors fintora, hogy végül nem a hazai vállalkozók, közép- és felsővezetők kezdték el megtölteni tartalommal a fogalmat, hanem a 2010-es évek kivándorlási hulláma. A Magyarországon fokozatosan általánossá váló, egyre több szektort érintő súlyos munkaerőhiány radikális változtatásra sarkallta a HR-, majd a céges döntéshozókat. Az employer branding corporate szlengből varázsszóvá nemesedett, az álláshirdetések pedig egyre inkább a szépemlékű (?) társkereső rovatok stílusára kezdtek emlékeztetni.
Gondolhatnánk, a Covid-válság másfél-két éves időszaka újra írta a szabályokat és megkeverte a kártyákat. De ha azt mondtuk, hogy a kezünkben eddig csak gyenge lapok voltak, a Covid a legtöbb szektorban még a pakliból is szanálta az ászokat… Magyarország legnagyobb álláskereső portálja, a Profession.hu tájékoztatása szerint az egykor szinte kizárólag a pénzügyi, informatikai szektorra jellemző „fejvadászat” mára általános gyakorlattá vált a magyar piacon. Vegyünk egy példát.
Szakértői vélemények megerősítik, hogy a koronavírus-válság okozta csődhullám, tömeges étterembezárások ellenére ma csupán a vendéglátóipart tekintve 100 ezres nagyságrendben hiányoznak vendéglátós szakemberek. Így fordulhat elő, hogy a legnagyobb álláskereső portálokon, így a már említett Professionön is immár a munkáltatók, étteremvezetők keresik meg ajánlataikkal a platformra önéletrajzukat feltöltő szakácsokat, felszolgálókat.
Közülük sokan a Covid-válságot túlélő állandó munkahelyükre tértek vissza a járvány elvonulásakor, ám a munkahelyi elköteleződés (engagement) teljes megszűnése, a szinte korlátlan választási lehetőség így is egyre több passzív álláskeresőt teremt – akiknek munkaadói oldalról kimondottan nehéz megfelelni. Hiába várták egyes cégvezetők, hogy Ukrajna orosz megszállása „feltöltheti”, de legalábbis enyhítheti a hazai munkaerőhiányt, az első hónap tapasztalatai mindezt szilárdan cáfolják.
Pedig nem lehet mondani, hogy az élelmes HR-esek ne kapcsoltak volna azonnal és ne ajánlották volna fel (nem mindig önzetlen) segítségüket a hazánkba érkező háborús menekülteknek. Az Ukrajnát segítő Facebook-csoportok néhány nap alatt megteltek munkalehetőséget kínáló felajánlásokkal, a helyzetet hamar felismerő munkaerőközvetítők pedig nemcsak angol, de ukrán nyelven is posztolni kezdtek. A cirill-betűk azonban hiába színesítették a csoportok feedjét, a nagy áttörés bizony elmaradt.
A vendéglátós példánál maradva: az amerikai CNN tudósítója napokig nem akadt olyan budapesti étteremre, ahol a munkalehetőséget kínáló posztokra akár egy ukrán menekült is jelentkezett volna. Így nemcsak az éttermek vezetői nem tudtak ukrán szakácsokat interjúztatni a háború kitörése óta, de az amerikai riporter sem…
A hazai munkaerőpiaci helyzetet behatóan ismerő szakértők szerint, ha lesznek (vannak) is olyan ukrán szakemberek, akik rövid- és középtávon Magyarországon helyezkedhetnek el, (az építőipartól eltekintve) mindez csupán csepp a tengerben. A HR-szakemberek éppen ezért egy egészségügyi példát adaptálva arra figyelmeztetnek, a megelőzésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni, mert ha már „kész a baj,” azon nehéz változtatni.
És itt nyer új értelmet az employer branding, amely ugyan még mindig nem varázsszer, tartalommal megtöltve mégis pozitív eredményeket hozhat a cégeknek. A munkavállalók igényeinek felmérése, a meglévő munkaerő megtartása alapvető szükségletévé kell, hogy váljon minden magyar vállalkozásnak a kialakult helyzetben. Amennyiben erre nem fordítanak kellő figyelmet és (anyagi) forrást, a munkáltatók azonnal megtapasztalják a fent részletesen kifejtett toborzási nehézségeket – és azok néhány év alatt az egekbe emelkedett költségeit.
Egyedi csapatépítésekre szakosodott cégként az Instant Teamsnél mi úgy látjuk, az egykor a multiktól átvett üres employer branding-jelszavak szajkózásához hasonlóan a ready-made, „dobozos” megoldások sem hatékonyak már a munkáltatói márkaépítésben. A munkáltatók és a cégvezetők felelőssége a közösségformálás és közös referenciapontok megteremtése, az egyéni igények legalaposabb felmérését is garantálva. Az eszkimók hagyományos vadászmódszerei már semmit sem érnek. A közös érdek, hogy megbecsüljük a fókákat.
Ureczky Balázs
Alapító-tulajdonos
Instant Teams
