A 2008-as helyzettel ellentétben a koronavírus válság most egy jól strukturált magyar gazdaságot érint, ezért a kilábalás is gyorsabb lehet. A miniszterelnökség munkáját támogató kutatócsoportok mindent megtesznek a gazdaság élénkítéséért, nekünk cégvezetőknek pedig optimistán kell tekintenünk a jövőbe. Bizalomra, optimizmusra és a hatékonyságunk növelésére lehet szükség tehát a következő időszakban, hogy a lehető legjobban tudjunk kijönni az átmeneti időszakból.
Ezúttal Gazsi Attila, a Meló Diák észak-dunántúli vezetője, illetve a VOSZ elnökhelyettese válaszolt a kérdéseinkre. Főként az állami döntéshozó szervek gazdaságélénkítő programjának az előkészítéséről, illetve annak tervezetéről érdeklődtünk Attilánál:
Mesélsz nekünk egy kicsit a VOSZ működéséről és céljairól?
A VOSZ összességében három féle területen segíti a munkaadókat. Egyrészt a kis- és középvállalkozók érdekvédelmi feladatát látja el, mert nekik sokszor nincs meg a kellő fórumuk az érdekeik képviseléséhez. Pedig a GDP-hez minimum 50-55%-ot adnak hozzá, a munkavállalók 70-72%-át pedig ők foglalkoztatják. Az ő hangjukra tehát mindenképp oda kell figyelni.
A VOSZ-nak több ezer tagja van, a társult szervezetekkel pedig 35-40 ezer tagot számlálunk. Tehát van egy olyan csoport, akinek érdemes odafigyelni a hangjára. Emellett napi szinten tartjuk a kapcsolatot a gazdaság irányítását végző államtitkárokkal és osztályvezetőkkel. A kulturális mozgalmunk a Prima Primissima díj, amit minden megyeszékhelyen megtartunk.
A harmadik fontos tevékenységünk pedig a Széchenyi Kártya Program, ami a legnagyobb és legsikeresebb vállalkozási finanszírozási program Magyarországon. Éves szinten 25-30 ezer vállalkozást érint ez a kezdeményezés, emellett pedig nagyjából 4 ezer milliárd forintnyi forrást helyez ki a vállalkozások részére.
Te benne vagy abban a munkacsoportban, amelyik a gazdaságélénkítő csomag előkészítését végzi. Lehet azt tudni, hogy mik a legfontosabb szempontok a program összeállításánál?
Több munkacsoport foglalkozik a gazdaságélénkítéssel. A mostani válság meglehetősen eltér a 2008-as szituációtól, amelyet bizalmi válságként lehetett értelmezni. Most sokkal inkább egy egészségügyi válsággal nézünk szembe, aminek az elvonulását követően a kapitalizmus újra erőre fog kapni.
Több minisztérium és kutató csoport foglalkozik párhuzamosan a válságból való kilábalást segítő megoldásokon. Ezek egy idő után szintetizálódnak, és egy helyre futnak be. Egyaránt foglalkozik ezzel a kérdéskörrel a Magyar Nemzeti Bank, a kamarák, az MKIK, az érdekképviseleti szervek, valamint a miniszterelnökség is.
Minden erőfeszítés abba az irányba mutat, hogy minél előbb visszavezessük a munkavállalókat a munka világába, illetve minél előbb termelni tudjanak a nagyvállalatok, illetve a KKV szektor.
A következő másfél év azzal fog eltelni, hogy a gazdaságot rendbe tegyük. Vagyis ebben a periódusban folyamatosan és változó intenzitással kell egyes ágazatokat elindítani. Több ezer javaslat érkezett, amelyekből nem lesz könnyű összerakni azt a csomagot, amivel elindulhat a sikeres kilábalás.
Miért pont a jövő hét ennek a határideje? Erről lehet tudni valamit?
Mindenképpen számolni kell egy átfutási idővel is. Az első és legfontosabb teendő az egészségügyben kialakult helyzet stabilitásának megteremtése volt a miniszterelnökség részéről.
Azóta lehet azt látni, hogy a szakemberek sikerrel tudják csillapítani a megbetegedés hullámot. A számok helyett leginkább a tendenciákra kell egyébként helyezni a hangsúlyt. Nálunk szerencsére kezelhető a megbetegedések mennyisége. Eljött tehát az idő, hogy a fókusz a gazdasági szereplők problémáinak az enyhítésére kerüljön.
Lehet-e bármit tudni most a gazdaságélénkítés tervezett formáiról?
Azt gondolom, hogy egy hét múlva sokkal okosabbak leszünk, most még én magam sem ismerem azokat a szektorokat, akik másodikként kapnak segítséget. Hasonló megoldásokat kell elképzelni, mint ami az első körben is megvalósult a turizmus vagy a személyszállítás területén.
Adókedvezményekre lehet számítani, illetve sok olyan javaslat van, ami a kötelezettségek időbeli eltolására vonatkozik. Persze ezekkel óvatosan érdemes bánni, mert a nem kifizetések valakinek a bedőlését eredményezhetik.
Neked sok cég működésére van rálátásod. Mit látsz most a legnagyobb kockázatnak egy vállalkozás működése, illetve túlélése szempontjából?
A bizalom most is az egyik legfontosabb tényező, akár a szállítókkal, ügyfelekkel, illetve a munkatársakkal kapcsolatban is. A bizalom továbbá kéz a kézben jár az optimizmussal, és ez kifejezetten fontos lesz. Egyszerűen el kell hinnünk, hogy ennek a válságnak egyszer vége lesz.
Azokra az apró fénysugarakra kell koncentrálni, amelyekből látni lehet, hogy igenis el tud indulni a cégünk felfelé. Ezzel a szemlélettel nézve a munkavállalók finanszírozása is egészen más színezetet kaphat. Kiemelten fontos továbbá, hogy hiteles információkból tudjunk tájékozódni.
Akad egyébként még egy jelentős eltérés a 2008-as válsághoz képest. Most erősebb a gazdaságunk, az államadósság pedig magyar kézben van. Nem a gazdaság struktúrája okozza a problémát, ezért várhatóan a helyreállítás is gyorsabb lehet. Emellett pedig a bankok generálta bizalmi válságról sincs szó a mostani helyzetben.
Van-e még a vállalkozókat húsba vágóan érintő gondolatod, amit szívesen megosztanál?
Optimista ember vagyok, ezért azt gondolom, hogy most a jó híreket kell terjeszteni, a rosszakat pedig megtartani magunknak. Szerencsés helyzet, hogy a kínai válságkezelésből mi is sokat tanulhatunk. Egyébként világszinten is láthatunk kiemelten jó stratégiákat, ezekből kell tanulnunk.
Másrészt azt gondolom, hogy a mostani helyzetből tanulva megnövelhetjük a hatékonyságunkat. A válság hatására például kialakulhat a home office kultúrája, előtérbe kerülhetnek a digitális megoldások, ebből pedig rengeteget profitálhatunk.
