Milyen konkrétumokat várhatunk a magyar kormányzat gazdaságélénkítő programjáról? Mik lesznek a legfontosabb szempontok, illetve vállalkozóként mennyire veszik igénybe az igényeinket a források biztosításánál? Továbbá milyen stratégiát javasol a túléléshez és a kilábaláshoz az a személy, akinek 18 éven át volt szerencséje Demján Sándorral együtt dolgozni?
Krisán Lászlóval, a KAVOSZ Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk többek között a fentebb említett kérdésekről, de sok egyéb fontos témakört is érintettünk.
Kezdésként összefoglalnád néhány mondatban a KAVOSZ Zrt. tevékenységét?
Az egész program szellemi szülő atyja és létrehozója is Demján Sándor volt. A következő ötlettel állt elő közel 20 éve: meg kellene nézni, van-e olyan mikro- és kisvállalkozásokra adaptálható hitelezési lehetőség, amit esetleg meg lehet csinálni.
A bankok és a kisebb vállalkozások között volt egy olyan szembenállás, ami egyértelműen indokolta a Széchenyi Kártya Program létrehozását. Eleinte csak 1 millió forint volt a hitel összege, mostanra pedig eljutottunk oda, hogy a járványügyi gazdasági helyzet miatt a 100 millió forintos nagyságrendet is kitolhatjuk.
A Széchenyi Kártya mindazon dolgokat próbálta összehozni, amit egyébként a tipikus hitelek nem tudnak. Egyrészt a vállalkozónak megadja a bizalmi tőkét, emellett pedig egy speciális, korábban 70%-os, mostanra 80%-os állami garancia programmal lecsökkentettük a bankok rizikóját a vállalkozásokkal szemben.
A vállalkozók problémáját pedig egy kamattámogatással hidaltuk át. A volument jól érzékelteti, hogy a Magyarországon működő vállalkozások legalább a fele igényelte már a kártyát, a mostani beszélgetésünk ideje alatt pedig közel 50 millió forint fog kimenni a vállalkozásokhoz.
A vállalkozások a jelenlegi helyzetben is fordulhatnak hozzátok a likviditásuk megőrzése érdekében?
Fordulnak is. A március 10-én történt miniszterelnöki bejelentést követően ugrásszerű növekedés volt tapasztalható a Széchenyi Kártyában. A vállalkozások láthatóan a likviditásra törekednek.
Demján Sándor mondta nekem még a 2008-as válság első napján, hogy „tartsd meg a tőkéd, legyél likvid, akkor van esélyed túlélni az egész dolgot.” Persze ez nem sikerülhet mindenkinek ilyen egyértelműen, hiszen egy gazdasági fellendülés idején kapta el derékon a vírus az ország és az egész világ gazdaságát.
Szerinted a tényleges újrainduláshoz mindennek egyszerre kellene újraindulni?
Véleményem szerint nagyjából így is lesz. A karantén és a kijárási korlátozások részleges vagy teljes feloldásával beindulhat majd egyfajta lehetőség az újraindulásra. Ugyanakkor önmagában ez még nem lesz elegendő ahhoz, hogy belobbantsa a teljes gazdaságot.
Ahogyan egyszerre esett össze a gazdaság egésze, úgy egyszerre is kell talpra állnia. Ennek a pontos idejét azonban még senki sem ismeri.
Összességében mik lehetnek a fő szempontok a gazdaság újraindításánál? Mi az, aminek mindenképpen újra kell indulnia?
Erre nehéz válaszolni, mert nincsenek gyakorlati „templatek”, amelyeket egyszerűen csak beillesztenénk. 2008-ban láthatóan mindenki külön iskolán volt. Az Európai Unió megszorításokkal védekezett, az Egyesült Államokban viszont gyakorlatilag páros kézzel szórták a pénzt az embereknek. Teljesen más kultúrák, hagyományok és módszertanok léteznek.
Minden egyes szektornak más és más megoldásra van szüksége. Van, ahol az élő munkát kell megvédeni, más ágazatoknál viszont a pénzügyi eszköztár azon elemeit is használni kell az újraindulásnál, ami valódi eredményekkel kecsegtet.
A jegybankoknak is óriási felelőssége és funkciója van, gyakorlatilag nagyüzemben kell pénzt nyomtatni. Ennek a szükséges léptéke országonként változik. Ilyen szempontból Magyarország most eléggé konzervatív szinten van.
A gazdaságélénkítő program alkalmas-e arra, hogy újra lendületbe hozza a vállalkozások zömét? Vannak-e becslések a várhatóan csődbe menő cégek számát illetően?
Ezt nem lehet előre megmondani. A dominó elv hatására mostanra kevés olyan iparág maradt, amelyet kisebb vagy nagyobb mértékben nem érint a kialakult helyzet. Az egészségügyi kihívás mellett meg kell küzdeni egy elsődleges gazdasági hatással.
A második kör már az első kör hatásmechanizmusa kapcsán kialakuló dominó elv miatt esik el. Azt kell elérni, hogy a harmadik körben már a lehetséges kitörési pontokon lehessen gondolkodni.
Az a pénzmennyiség egyébként egyetlen országnál sincs kéznél, amellyel kivétel nélkül minden egyes ágazatot segíteni és menteni lehet. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy a lehető legnagyobb hatású és leggyorsabb elemeket sikerüljön véghezvinni.
Jelzés értékű, hogy a bértámogatás önálló elemként megjelent az eszköztárban. Továbbá az is fontos, hogy a támogatott hitelek tekintetében komoly lehetőségek lesznek, ezt állítani merem.
Annyit elmondhatok, hogy a munkahely megtartásra egy munkabér előleg típusú hitel lesz. Továbbá az agrárkártya, a folyószámlahitel, a likviditási hitel és a beruházási hitelek is el lesznek indítva, méghozzá rettenet olcsón.
Felkészült-e szerinted az intézményrendszer egy ekkora gazdaságélénkítő program megvalósítására?
Kérdéses, hogy mit értünk intézményrendszer alatt. Ha a KAVOSZ rendszerét vizsgáljuk, ott egy komoly, kétszáz tagú szakmai területről beszélhetünk, ami a megítélésem szerint készen áll a feladatra. Az állami intézményrendszer tekintetében sem érzek problémát.
Készül-e a KAVOSZ új termékkel erre a gazdasági helyzetre?
Mindig azt kell megnézni, hogy a vállalkozónak mire van szüksége. Nekünk nincs más dolgunk, mint összegyűjteni, hogy egy vállalkozó mit akar. Egy ilyen helyzetben elsősorban a cégét szeretné menteni, egyúttal a csapatát is meg szeretné tartani. Tehát a legfontosabb most a munkahely megtartással kapcsolatos segítségnyújtás.
Emellett arra törekszünk, hogy egy vállalkozó számára szabadfelhasználású hiteleket tudjunk adni. Mindenképpen figyelnünk kell az élelmiszeriparra, vagyis a mezőgazdaság és az agrárium megfelelő lehetőségekkel történő ellátása is fontos lehet.
Ennek szellemében az Agrár Széchenyi Kártya kapcsán értékhatárt növelünk, az árát pedig még inkább lefelé fogjuk vinni. Szükség lesz ezen kívül beruházásokra és beruházási hitelre, ennek kapcsán is szeretnénk komoly ajánlatot tenni a vállalkozói közösség felé.
Van-e javaslat támogatott faktoring termékekre vonatkozóan, úgy mint az NHP Hajrá program?
Sosem akartunk az NHP-val konkurálni. Az esetleges körbe tartozások miatt azt gondolom, hogy a faktorálás iparága komoly szerepet kaphat. Első körben arra fókuszáltunk, hogy az alap problémákat miként lehet megoldani. A finomhangolást pedig mindenképpen szeretnénk ehhez hasomló ötletekkel és javaslatokkal kibővíteni.
Mi az álláspontod a #maradjotthon programmal kapcsolatban?
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ez egy közös felelősség. Igen, otthon kell maradni. Láthattuk, hogy az elsődleges nagy problémát Kínában is így sikerült hatékonyan kezelni.
Azt látom, hogy a magyar kormányzat hamarabb lépett ebben az ügyben. Tehát jó kezdésnek lehet mindezt értékelni, de nem szabad lefordulni erről az irányról. Mindenképpen példát kell tehát mutatni ebben a tekintetben is.
Te ugye sokáig dolgoztál együtt Demján Sándorral. Ő mit javasolna a jelen helyzetben megoldásként?
Demján Sándor hihetetlen ember volt, 18 éven volt szerencsém vele dolgozni, és nagyon sokat kaptam tőle. A 2008-as válságot szorosan mellett csináltuk végig. Akkor ugye azt mondta, hogy próbáld megtartani a tőkédet, a likviditásodat, próbálj a lehető legtöbb cash birtokában maradni. Továbbá amennyire lehet, próbálj ember is maradni.
Ezek a szavak a mai napig visszacsengenek bennem. Demján Sándor eszmeisége szerint egy vállalkozás pontosan úgy működik, mint egy család. Amennyi bevételem van, abból tudok költeni. Gondoskodnom kell az abból élő emberekről és problémákról. A legfontosabb üzenete szerint pedig amikor tele a zsebed, akkor legyen tele a szíved is.
Jelenleg egy ismeretlen helyzetről van szó. Ahogy nézem, rettenet mennyiségű feladat van előttünk, szóval kitartást kívánok mindenkinek.
