Futásról, virtuális kihívásokról, az emberek kimozdulás iránti igényéről és a koronavírus következményeiről a futó szcénában kérdeztük Magyarország – szerintünk – legkülönlegesebb futóversenyeinek szervezőjét.
Keczán Pál és testvére a megálmodói és alapítói annak a négy versenyből álló sorozatnak, ami mára az egyik legnépszerűbb a futás szerelmeseinek körében. A Szigligeti, a Tihanyi, a Napfelkelte és a Naplemente félmaratonokról beszélünk, ahogyan azt a bennfentesek bizonyára már kitalálták. Pali azt meséli, már a legelején, a tervezés szakaszában 2015-ben is egy sorozatban gondolkodtak öccsével. Különleges helyszínekből álló etapokat szerettek volna összekötni, ez pedig – mára magabiztosan mondhatjuk – sikerült is nekik!
„Többek közt azért is terveztünk sorozatot, mert marketing, kommunikációs és versenyszervezési szempontokból egyszerűbb volt. Ez a praktikus része a miértre adható válasznak. Persze ezen kívül sokminden szerepet játszott még, kezdve azzal, hogy láttuk, mennyire nincsenek pozícionálva egészen különleges, attraktív területek itt a Káli medencében, folytatva azzal, hogy a tájakhoz, amiket érintünk, személyes kötődés is fűz minket.” – Keczán Pál
A Keczán család az év jelentős részében Tihanyban él és már a versenyek előtt is futottak. Pál hangsúlyozza, hogy hobbi- vagy még inkább szerelemfutók, ahogyan a versenyszervezés sem a szakmájuk, hanem a szenvedélyük. Ebből a különbségből fakad(hat), hogy sorozatuk fókuszában az élményszerűség áll, amit kézzelfogható formában is megtapasztalhatunk a különleges érmek, mezek vagy serlegek kapcsán, amiket a Keczán testvérek maguk terveznek és gyártanak.
*
Tavaly meg tudtátok szervezni, meg tudtátok tartani az összes versenyeteket?
Igen és erre óriási szerencseként tekintünk! Hozzátartozik az igazsághoz és azt hiszem, ezzel nem árulok el nagy titkot, hogy a szervezés technikai szempontból óriási kihívást jelentett az ország valamennyi szervezőjének. Mi például 9 nappal a Tihanyi Félmaraton előtt tudtuk meg, hogy el kell tolnunk 7 hónappal. Ez azért hatalmas kihívás és megterhelés, mert addigra minden szerződés élesítve van (ezeknek minimum 3 hónappal adott verseny előtt érvényben kell lenniük), az eszközpark leszállítva, felállítva, a verseny körül dolgozók leszervezve arra a bizonyos időszakra. Azaz egy ilyen halasztás súlyos infrastrukturális és HR kérdéseket vet fel.
Mennyien dolgoztok egy ilyen esemény szervezésén?
Akár 180 fő is. Tihany esetében konkrétan ennyien. Ennek pedig az az oka, hogy a félszigeten nincsenek kerülőutak és óriási erőket kell megmozgatni annak érdekében, hogy a 100%-os biztonságot elérhessük. Azt mondhatom – és ezért rettentően hálás is vagyok –, hogy eddig még soha nem volt nálunk baleset.
A Tihanyi Félmaraton volt az egyetlen versenyetek, amit a Covid érintett?
Ilyen jelentős mértékben igen. A Naplemente Félmaratont is át kellett toljuk májusról szeptemberre, de az szeptember 27-én rendben lezajlott. Tehát a négy versenyünkből kettőt kellett elcsúsztatnunk, kettő pedig a tervezett ütemben került megrendezésre.
Jött az év vége, mindent lezártak és a futás is elkezdett megjelenni az online térben…
Mi március körül figyeltünk fel erre a jelenségre. Akkor már láthatóak voltak ezek az online trendek, online kihívások a futó közösségben. Akkor hoztuk létre az Europan sorozatot, azzal a nem titokolt céllal, hogy az első magyar kezdeményezés legyen, ami nemzetközivé, de legalábbis európai szintűvé válik, és minden országban megjelenjenek a kihívások. Ennek keretein belül, épp nemrég jelentettük be a hatodik versenyünket, kihívásunkat!
A virtuális versenyekben jelentős közösségépítői potenciál van. Hogy látod, velünk marad ez a forma is?
Megítélésem szerint egyértelműen igen. Ha csak a saját statisztikánkat veszem alapul, az Europanon – ami alapvetően ingyenes – az elmúlt 7-8 hónapban, több mint tízezer ember futott, 12 országból. Ez a szám magasabb, mint az éves versenyeink résztvevőinek összlétszáma. Azaz igen nagy ezeknek a versenyeknek, kihívásoknak a létjogosultsága, amit az is jól mutat, hogy nemzetközi szinten rengeteg van belőlük.
A kérdés az, hogy mi a koncepció mögöttük. A piac nagyon változatos és egyre bővül. A mi esetünkben például fontos, hogy mindig beépítjük a társadalmi felelősségvállalást is valamilyen formában az eseményeinkbe.
Most például a Noé Állatotthonnak gyűjtük. A verseny teljesítéséért jár egy oklevél, valamint a rajtszámokat is mi biztosítjuk a résztvevőinknek. Az oklevelek különlegessége, hogy öt, a kezdeményezést a kezdetektől pártoló védnökünk aláírása is szerepel rajtuk. A futó szcéna ikonikus alakjairól, Maráz Zsuzsannáról, Túróczi Rékáról, Bódis Tamásról, Szőnyi Ferencről és Baji Balázsról van szó, mi pedig borzasztóan büszkék vagyunk, hogy a nevüket adják!
A virtuális versenyek akár az edzéseink, a felkészülési szakaszunk intenzitását is hatékonyan támogathatják, plusz élményfaktort jelenthetnek. Mit lehet tenni még a virtuális térben az élményszerűségért?
A mi elképzelésünk, tervünk, hogy különböző országok futóit kötjük össze. Képzeld csak el, hogy egy római futó kiírja a csoportba, hogy délben futna egyet, amihez egy stockholmi és mondjuk, egy lisszaboni is csatlakozik! Tapasztalatból tudjuk, hogy a futó közösségnek milyen fontos a kapcsolódás, az ismerkedés, a bajtársiasság megélése, így mi összekapcsolnánk ezeket az embereket Európa-szerte, mivel úgy véljük ez a gondolkodás nem csak a magyar közösségre igaz, hanem megjelenik más országokban is.
Mit vársz 2021-től?
Az év második felében, főként az emberek kimozdulás iránti vágya, az offline események iránti megnövekedett igényük miatt, ilyen vagy olyan formában – mi legalábbis ezt gondoljuk jelenleg – megrendezésre kerülnek majd az események. Erről azért is fontos beszélni, mert az elmúlt évben tapasztalhattuk, hogy versenyeket eltoltak vagy lefújtak, de valamilyen formában mégis teljesíthetőek lettek. Például virtuálisan.
A mi célunk természetesen továbbra is az, hogy ahogyan 2020-ban, úgy idén is megtarthassuk a teljes sorozatot!
