Mindenkit sokkolt az orosz-ukrán háború kitörése. Az első döbbenetből felocsúdva szinte egy emberként álltak a háború elől menekülők mellé a magyarok, köztük a hazai cégvezetők, így a Bizalmi Kör tagjai is. Közülük többen már az első napokban hívást éreztek, hogy segítsenek. Amellett, hogy a saját vállalkozásukat irányítják, nem kevés időt, energiát, pénzt áldoznak arra, hogy másokkal összefogva vagy a segélyszervezeteknek tett felajánlással tegyenek a bajba jutott emberekért. Szinte mindenkinek van már rutinja ebben, hiszen nem ez az első alkalom, amikor gyűjtést szerveznek, fuvaroznak vagy közvetítenek, épp ezért tudják, hogyan lehet jól segíteni.

Munkával, szállással és ügyintézéssel

„Eddig ők adtak nekünk, most rajtunk van a sor.”

– foglalja össze a Menton Jobs Kft. társtulajdonos-ügyvezetője, Stasztny Viktor, miért érzett hívást az ukrajnai háborús helyzet elől menekülők megsegítésére.

A vállalkozás mintegy 800 munkavállaló foglalkoztatásáról gondoskodik, ebből 500 fő ukrán nemzetiségű, így a cégvezetés számára nem volt kérdés az azonnali cselekvés. Először a már náluk dolgozók családtagjai számára ajánlották fel, hogy szálláshelyet biztosítanak, illetve saját kisbuszaikkal a határtól való szállításukban is segítettek. Aki munkaképes volt és szeretett volna dolgozni, annak munkahelyet ajánlottak, ugyanolyan piaci feltételekkel, mint bárki másnak.

Mivel a háború elől menekülők általában csak néhány ruhával és használati tárggyal érkeznek, az új életük elkezdéséhez sok holmira van szükségük, ezért Viktorék a mai napig célzott gyűjtéssel igyekeznek kielégíteni a személyes igényeket.

„Mára gyakorlatilag megteltek az általunk felajánlott szállások, de folyamatosan egyeztetünk a partnereinkkel, hogy még ki milyen anyagi forrást tud elkülöníteni további családok befogadására. Jelenleg száz fő szállását finanszírozzuk panzióban vagy kulturált munkásszálláson való elhelyezéssel. Ha valaki itt képzeli el a jövőjét, annak az egzisztenciája megteremtésében további segítséget tudunk nyújtani.” 

A Menton Jobs az ukrán munkavállalók által érte el a jelenlegi méretét, a gazdasági sikereit. „Eddig ők adtak nekünk, most rajtunk van a sor” – mondja Viktor. Azt, hogy miként segítsenek, az élet hozta. A háború kitörésekor a munkavállalóik kérdezték, hogy nem tudnának-e szálláslehetőséget biztosítani a hozzátartozóiknak, így indultak el ebbe az irányba. Ahol egy településen nagyobb létszámot sikerült elhelyezniük, hamar megjelentek helyben is a támogatók. „Jó volt látni, hogy olyan emberek is segítenek, akik korábban azért nem tették, mert nem tudták, hová jut el az adományuk. Most maguk is láthatták, hogy a legjobb helyre.”

Adományátvevő pontokkal, logisztikával, szállítással

„Több fordulónyi segélyszállítmánnyal alapvető élelmiszereket, kötszereket, egészségügyi termékeket, tisztálkodószereket, és ilyen helyzetben létfontosságú adományokat vittünk Kárpátaljára, elsősorban az egészségügyi intézményeket célozva. A magyarok lakta térségekben ugyan jelenleg nincs tényleges harc, de a háború következtében ezekben a körzetekben is súlyos hiány lépett fel kórházi eszközökből is.”

– foglalja össze Juhász Attila, az újHÁZ Centrum Építőanyag Nagykereskedelmi Zrt. igazgatóságának elnöke, hogy miként segítettek az ukrajnai válság elszenvedőinek. 

„Érzékenyek vagyunk a körülöttünk lévő világra. Az elmúlt években újHÁZ szinten számtalan módon és formában igyekeztünk a jó ügyek mellé állva segíteni. Gyakran a nagyobb szeretetszolgálatokat támogatva vagy azokkal együttműködve végezzük ezt a munkát, így a háború kitörésekor is először velük egyeztettünk a segítség legjobb módjáról.” A segélyszállítmányok kapcsán a logisztika jelenti a legnagyobb kihívást, ezért az újHÁZ Centrum országos kereskedőhálózatának tagjai együttműködésével húsz tároló- és raktárkapacitással bíró adományátvevő pontot hoztak létre, illetve a hálózat teherautó-flottájának jelentős részét is a segélyszállítmányok célba juttatásának szolgálatába állították.

Hogy a felajánlott adományok ne csak odakerüljenek, ahová szánják őket, hanem ott is maradjanak, felvették a kapcsolatot a Magyar Görögkatolikus Egyház kárpátaljai testvérszervezetével. Attila az akció keretein túl is személyes küldetésének érzi a segítségnyújtást, így mintegy tíz többgyermekes ukrán család gödi elhelyezését is megszervezte. 

„Többek között egy olyan négygyermekes családot is segítünk, ahol az édesanya zenetanár, és a férjével, a gyerekekkel, valamint a két nagyszülővel együtt az ukrajnai településük kórusának tagjai voltak. Számukra hihetetlen lelki táplálékot jelentett, hogy a helyi baptista közösség gyülekezetében ukránul énekelhettek. Leírhatatlan élmény volt hallani őket.” Attila természetesen tisztában van vele, hogy az adakozási kedv illékony, ezért a segélyszervezetekkel karöltve tovább végzik segítő munkájukat. Nemcsak a saját munkatársai, hanem 8-10 gödi civil is folyamatosan azon dolgozik, hogy szortírozzák és elszállítsák a megfelelő helyekre a beérkező adományokat. 

Étkeztetéssel, ételkiszállítással, adománygyűjtéssel

„Túléltük a Covidot, szerintünk illik visszaadni azt, hogy bennünket is támogattak. Ez a fajta szolgálat a csapatunkat is összetartóbbá tette.”

– fogalmaz Semsei Rudolf, a VakVarjú éttermek és a Budapest Party Service Kft. tulajdonosa.

A háború kitörése után szinte azonnal elkezdtek tartós élelmiszert gyűjteni, amibe a saját dolgozóikat is bevonták, így hamar három-négy raklapnyi tartós élelmiszer halmozódott fel. Az adományt a Mathias Corvinus Kollégiumba juttatták el, ahonnan Kárpátaljára került. A vállalkozás egyik étterme egy újbudai ukrán menekülteket fogadó intézménybe szállított meleg ételeket naponta mintegy 20–50 fő számára, ez a küldetésük a mai napig is megmaradt. Több alkalommal csoportos étkezést is biztosítottak a háború elől érkezőknek, emellett a rendezvények végén rendszeresen elszállítják a megmaradt ételeket a Máltai Szeretetszolgálathoz. Ez esetenként akár 100 adagot is jelent. A napokban pedig egy akciójuk indult az összes VakVarjú étteremben: az aktuális „séf ajánlatából” választók 100 forinttal támogatják a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatot. 

„A Covid az éttermek és a rendezvényszervezők számára olyan volt, mint egy meteoritbecsapódás. Már akkor eldöntöttük, hogy megpróbálunk azokon segíteni, akik esetleg még nagyobb bajban vannak, mint mi. Az, hogy egy központi cél érdekében teszünk valamit, mindenkit más szintre emel. Nagyon jó adni.”

“A Covid alatt hatalmas segítség volt számunkra, hogy a törzsvendégeink nem hagytak magunkra bennünket, ezt a gesztust most szeretnénk visszaadni. Viszont azt is megtanultuk, hogy nem könnyű jól segíteni. Ezért az első és legfontosabb tájékozódni, hogy hol és mire van szükség.”

Semsei Rudolfék több szervezettel is kapcsolatba léptek, de folyamatosan megkeresik őket a civil szerveződések, hogy segítsenek. Szerencsére a vendégeik hozzáállása is támogató, ezt már több korábbi akciójuk sikere is igazolja. „Talán nem is az a legfontosabb, hogy mennyi ételt vagy tartós élelmiszert tudunk összegyűjteni, sokkal inkább az, hogy a vendégeinkkel, a kollégákkal beszéljünk a helyzetről, az összefogásról.”

“A jó szándék is nagyon fontos, de az is, hogy valóban okosan segítsünk.”

Szállítással, adományfutárral, koordinálással

„Ott volt egy probléma, oda kellett mennem. Ez most történelmileg is egy komoly pillanat, és meghatározó, hogy mi, magyarok milyen módon tudunk segíteni a szomszédunkban élő nehéz helyzetű embereknek.”

– vélekedik a 24H Parcel Zrt. vezetője, Szabados Tamás, aki azt is hozzáteszi: emberileg rendkívüli tapasztalatot jelentett számára, hogy a veszélyben, a nehézségben mennyire jól össze tudtak fogni egymással az emberek.

A háború kitörése után föltett a Facebook-oldalára egy bejegyzést, hogy szívesen segítene a bajba jutottaknak. Rengeteg visszajelzést kapott, a kollégái is rögtön mellé álltak. Azok a futárok, akik egész héten reggeltől estig szállítják a csomagokat, jelezték, hogy szívesen vinnének szállítmányt Kárpátaljára. De egy másik szálon is elindultak az események. „Megkeresett egy teljesen idegen ember, aki szintén elkezdett számára ismeretlenekkel összefogni, így kialakult egy néhány fős csoport, amelynek tagjai látatlanban megbíztak egymásban. Megkérdezték, hogy szállítanék-e nekik, azt feleltem, hogy hét közben dolgozunk, de hétvégén szívesen. Az első fuvar alkalmával ajándékba kapott ágyakat kellett vinnünk egy olyan valakinek, aki a saját ingatlanját rendezte be átmeneti szállónak. De voltam egy segélyszállítmánnyal Kárpátalján is, civil emberek adományait juttattam el egy intézménybe.” 

Tamásék első lépése az volt, hogy létrehozták az Adományfutár közösséget a Facebookon, és már készül az adományfutár.hu weboldal is. Ezeken a felületeken folyamatosan megosztanak információkat arról, hogy mikor mivel lehet segíteni. Tamáshoz csatlakozott egy önkéntes is, aki a szállításokkal kapcsolatos szervezési, koordinálási munkát végzi.

„A civilek korábban személyautóval vitték át az adományokat, mi most a teherautóinkkal tesszük ezt, így gyorsabban és nagyobb mennyiséget tudunk célba juttatni.” Tamás maga is rácsodálkozott arra a fantasztikus összefogásra, amire a magyarság képes. „Amikor adott egy veszély, egy nehézség, akkor megszűnik a bizalmatlanság, az aggodalom, és mindenki nyitottan, a saját lehetőségeit felülmúlva vesz részt a segítésben.” Jelenleg rossz körülmények között élő árvaházi gyerekek számára kezdtek személyre szóló ajándékokat gyűjteni.

„Mindenki ott segítsen, ahol a legjobban tud. Ezzel egymást is inspiráljuk.”

Adománygyűjtéssel, önkénteskedéssel, raktárpakolással

„Ha valaki bajban van, az nem hagy hidegen. Amikor egy konkrét cél érdekében megmozdulunk és a fizikai valónkkal részt veszünk a folyamatokban, megtapasztalhatjuk a közösség erejét. Ilyenkor nem csak én adok, én is legalább annyit kapok vissza – ez nem valósulhat meg otthon a kanapén ülve.”

– összegzi tapasztalatait Gangel Lilla, a Szelfi Múzeum Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

Ahogy mondja, a cselekvésben hisz, ezért közzétett egy Facebook-posztot arról, hogy szívesen segítene és akinek van kedve, csatlakozzon hozzá. Több ismerőse is megkereste, végül egy csapattal egy kárpátaljai árvákat istápoló projekt számára indítottak gyűjtést. Lilla számára fontos volt, hogy az adományuk olyan szervezethez jusson el, amely hiteles és valódi segítséget nyújt, így esett a választásuk a KEGYES-re (Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése).

„Számomra elengedhetetlen, hogy azoknak, akik csatlakoztak hozzám, mert bíznak bennem, pontosan be tudjak számolni arról, hogy hova juttatjuk a pénzt. Sokan szívesebben adományoznak, ha lehetőségük van az adományuk útját követni.” Ezt a szervezetet folyamatosan támogatják, az adakozók ma is havi szinten utalnak és gyűjtik a szükséges holmikat. 

Lilla emellett önkéntesnek is jelentkezett a Református Szeretetszolgálathoz, ahol az adományraktárban, illetve a repülőtéren teljesített szolgálatot. „Éjjel 1 órakor négy felnőtt nő meg egy kisfiú érkezett nagyon fáradtan, de már sehol nem tudtunk szállást adni nekik. Szerettünk volna segíteni, így az irodában fellelt vastag kartondobozokból és néhány pokrócból alakítottunk ki nekik fekvőhelyet. Szégyelltem magamat, hogy csak ennyit tudtunk adni, de ezért is roppant hálásak voltak. Akkor láttam, hogy ez a kicsi is mennyit számít!” 

Lilla a lehetőségeihez mérten továbbra is végez önkéntes munkát, mert mint mondja: „azáltal, hogy adsz, rengeteget vissza is kapsz, és ezzel mindenki nyer”.