A Bridge Budapest alapítóját a magyar startup világ legbefolyásosabb nőjeként is szokás emlegetni. Pistyur Veronikával beszélgettünk vállalhatóságról, a Bridge Budapestről és egyéb, értékteremtő kezdeményezéseiről, valamint arról, mit visz magával a karanténos időszakból és mi az, ami neki erőt ad nap, mint nap a folytatáshoz.
Milyen volt az elmúlt három hónap?
Szintetizálásra, végiggondolásra, letisztázásra használtam ezt az időt. Sokat dolgoztunk és dolgozunk most is a csapattal, hiszen teendő akad bőven.
Többek közt egy felajánláson alapuló szolgáltatók közti kapcsolatháló kialakításán munkálkodtunk. Akik jól kezelték a válságot, úgy gondoltam hasznos lehetne, ha segítenének azoknak, akik nehezebben élték meg a helyzetet. Értem ezalatt, hogy olyan cégek, magánszemélyek (például jogászok) felajánlásait vártuk, akik heti 1-3 órában úgy vélték, tudnak segíteni a bajba jutottaknak. Nagyon jól sikerült a kezdeményezés és ma már elmondhatom, hogy ezekből a pro bono felajánlásokból munkakapcsolatok, nagy egymásra találások születtek.
Kik azok, akik jól tudták kezelni a kialakult helyzetet?
Több mint ezer cég tapasztalatát jegyezzük eddig, ezekből a megosztásokból pedig az derül ki, hogy azok a vállalkozók, akik jobb kapcsolatokat ápoltak az üzleti partnereikkel, munkatársaikkal és a saját integritásukkal is „jóban voltak” ők most jobb helyzetben vannak.
Hozzá kell tennem, hogy azért ez szektorfüggő. Jól látható, hogy sokan gondolták most végig, tényleg azt az életet akarják-e élni, amit eddig, illetve egyértelműen kiderült az is, hogy ahol volt egy céges háló, ahol volt bizalom, onnan sokkal kevésbé mentek el szereplők.
Miről szól a Vállalható Üzleti Kultúráért mozgalom? Mit csináltok, kiket vártok?
A vállalhatóság sokáig megfoghatatlan fogalom volt. Régebben csak amerikai adatok álltak rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a vállalhatóság igenis versenyelőnyt jelent, nekünk viszont nem voltak erre számadataink. Ma már azonban több mint ezer cég tagja a közösségünknek, így kijelenthetjük, hogy a vállalhatóság bizony Magyarországon is előnyhöz juttathatja a vállalkozásokat. Érdemes azt is tudni, hogy a vállalhatóságra törekvő cégek sokkal több munkavállalót képesek foglalkoztatni, mint a szürkegazdaságban tevékenykedők.
A vállalhatóságra törekvő cégek közös jellemzői közt szerepel a stressztűrésük foka és a válságra adott reakcióik minősége. A vállalható vállalkozások bevételi mutatóiból megtudhatjuk, hogy bevételük majdnem háromszorosa a magyar átlag cégeknek. Azon dolgozunk, hogy minél többen megtalálják azt a közösséget, akikkel hasonlóan gondolkodnak, így építve egy vállalkozói hálózatot, akikkel támogathatják egymást, ventillálhatnak egymásnak, ahogyan a már a közösségünkben lévő cégek a mostani krízis alatt is tették ezt.
Korábban kifejezetten tulajdonosokat vártunk, ma már nyitottabbak vagyunk és olyan vezetők jelentkezését is örömmel fogadjuk, akik ugyan nem tulajdonosai adott cégnek, de több éve vezetik azt. Úgy gondoljuk, ezeknek a szereplőknek egy közösségben van a helyük.
Mi a víziótok, mekkorára szeretnétek nőni?
Azt szoktuk mondani, hogy hosszútávon gondolkodó és érték alapon cselekvő emberek üzleti közössége vagyunk. Ezt a kultúrát az tudja elsajátítani és magávé tenni, aki tényleg képes hosszútávon gondolkodni.
Kérdés, hogy a mostani események tükrében mi is az a hosszútávúság? Ha tervezni nem is feltétlenül tudunk hosszútávon, de az értékeket nagyon pontosan meg tudjuk határozni, majd el is köteleződünk mellettük, akkor máris megvannak a referenciapontok, amik kijelölik a „hogyan továbbot”. Az eszközök, a tervek átalakulnak, változnak, de ha az értékek stabilak, az azért elég nagy biztonságot jelent.
Jelenleg 1030-an vagyunk, de nagyon boldog lennék, ha a céges közeg legalább 5%-a elmondhatná magáról, sőt büszkén hirdetné, akár, mint nagykövetünk, hogy ő is a Vállalható Üzleti Kultúráért mozgalom tagja. Három és ötezer közötti létszám már olyan felhajtó erőt jelentene, aminek segítségével megértethetnénk az emberekkel, hogy ez egy jó működés. Lehet, hogy a kezdet nehezebb picit, de hosszútávon fenntarthatóbb lehetőségeket kínál a céges és a magánéletben is ez az út.
Hol és hogyan lehet hozzátok csatlakozni?
A vallalhato.hu oldalon lehet csatlakozni hozzánk, ahol egy önellenőrző teszt kitöltése fogadja az érdeklődőket. Ez a teszt öt területet vizsgál: pénzügyek, üzleti partnerekhez, munkatársakhoz való viszony, saját integritás. Lecsekkolja, hol is tart a jelentkező ezeken a területeken a vállalhatóság tekintetében. Nagyon fontos kiemelni, hogy itt nem tökéletes cégeket keresünk, hanem a harvardi terminológia szerinti formális cégeket.
A formalitás pedig ebben az esetben azt jelenti, olyan vállalkozásokat, akik törekszenek egyfajta működésre, illetve az a céljuk, hogy így – vállalható módon – működjenek. Azaz a törekvés a fontos, nem a makulátlanság, hiszen mindig törekedhetünk arra, hogy jobbak és jobbak legyünk.
Olyanok is jelentkezhetnek, akik még nem vállalkozók?
Alapvetően vállalkozókat várunk, hiszen ez egy céges közeg. Nagyon kicsi méretű cégek, freelancerek, de bankméretűek is megtalálhatóak a partnereink között. Szektorfüggetlenek vagyunk, tagjaink mindenhonnan érkeznek, nagyköveteink is több szektorban vannak jelen. Azért is ilyen sokszínű a palettánk, hogy bebizonyítsuk, nehezített pályákon is működőképes ez a törekvés, ha valaki eldönti, hogy igazán akarja.
Nemrégiben Fehér Gyulával elindítottátok az Oktogon Ventures-t. Mesélnél erről a projektről?
Ez egy kockázati tőke befektető cég és alapvetően a régióban keresünk technológia intezív vállalkozásokat. A korai szakasznak abban a fázisában fektetünk be, amikor már zajlik a nemzetközi piaci validáció, tehát már van szabad szemmel látható bevétele adott cégnek. Azokat a bátrakat keressük, akik az első naptól kezdve a nemzetközi piacon mérettetik meg magukat és ott szerzik a tapasztalataikat.
A portfóliónkban tavaly április óta hat cég van. Nagyon izgalmas csapatok, akikkel különös kihívás volt végigélni ezt a válságot, hiszen nyilván mindegyikük nagyon másképp reagált. Alapvetően szoftvercégekről beszélünk, tehát a home office munkavégzés nem feltétlenül jelentett nehézséget számukra. Ők pont azt a piacot építik évek óta, aminek most kedvezett a helyzet. Nem mondom, hogy minden rózsaszín volt, de úgy néz ki, minden cégünk jól van.
Szokták mondani, hogy egy start up életében az első néhány évet a krízis krízis hátán üzemmód jellemzi, de azt tudni kell, hogy az induló vállalkozások élete eleve válságokkal terhelt. Akik most vágtak bele valamibe, azoknak pedig különösen fontos a válságállóság.
Mivel foglalkozik a Bridge Budapest?
Két nagy lábunk van: az egyikkel a Vállalható Üzleti Kultúráért mozgalmat építjük, a másikkal pár évvel ezelőtt elkezdtünk gyerekekkel foglalkozni és elindítottuk a Bridge Bizniscool-t.
Ide általános korosztálytól várunk résztvevőket, akik a Logiscool-lal közös vállalkozói műhelyünket is kipróbálhatják. Mára az ország több pontján elérhető ez a lehetőség, sőt nyári táboraink is vannak. Elsősorban az motivál bennünket, hogy a gyerekek megszerezhessék annak az élményét, hogy képesek befolyásolni a saját életüket és ehhez egy vállalkozás építésén keresztül kaphassák meg a szükséges önbizalmat.
A karanténos időszakhoz szorosan kapcsolódik az Edisonplatform, amit a szülők, gyerekek és cégek közötti párbeszéd erősítésének vágyával hoztunk létre. Úgy véltük, a párbeszédből nem hagyhatjuk ki a gyerekeket sem, hiszen az elmúlt pár hónapot ők is átélték, rájuk, az ő életükre is hatással volt és lesz is a mostani helyzet, nekik is vannak gondolataik mindarról, ami a világban jelenleg zajlik. Ezen a platformon kihívásokban vehetnek részt, melyek közül az első az volt, hogy segítsék azokat a társaikat valamilyen fizikai vagy digitális megoldással, akiknek egyedül kellett átvészelniük a karantént és magányossá váltak. Ehhez kaptak mentorációt, csapatok alakultak és olyan vezető cégek is bekapcsolódtak a folyamatba, mint a Coca-Cola vagy az Aegon. A kihívás vége pedig zsűri előtti pitcheléssel zárult.
Egy lány testvérpár lett a nyertes, akik arra jöttek rá, hogy generációk közt is van átfedés, a közös érdeklődés mentén és egy, a jelenlegihez hasonló válsághelyzetben a generációs szakadék növekedését azzal lehet megakadályozni, hogy ezeket a szereplőket érdeklődésük alapján összekapcsoljuk. A nyertes ötlet az adta, hogy tengerimalacukat egy nagymamakorú résztvevővel együtt gondozták.
Komoly sikernek számít, hogy ahol fizikai termékkel álltak elő a gyerekek, ott most épp megvalósítási folyamatok zajlanak, mert ehhez is lettek partnereink.
Mit szeretsz igazán a munkádban?
Azt, hogy folyamatosan visszatölt az, amin dolgozom, hogy mennyire jó arra ébredni, hogy azon dolgozom, legyen párbeszéd a generációk között.
Mi az, ami kihívást, nehézséget jelent neked?
Mi egy nagyon absztrakt víziót építünk, ráadásul civil szervezet vagyunk, ami nehézséget jelent a támogatottság szempontjából. Magyarországon nem tart még ott a támogatói kultúra, hogy ilyen típusú kezdeményezéseket is jól tudjon kezelni.
A konkrét helyzeteket már értjük, de az olyan víziókat, mint a miénk is, még nem. Ma még nehezebb elköteleződéseket építeni a rendszerben, de szerencsére egyre többen vannak, akik közelednek.
Mit tanultál, mit viszel tovább az elmúlt három hónapból?
Nagyon felszabadító volt – és a portfólió cégeinknek is javasoltuk, hogy képzeljék el –, hogy holnaptól bármit lehet, hiszen szabályok ugyan vannak, de a tervek rendre a kukában landolnak. Amik az elmúlt években szétaprózták a figyelmemet, azokat le tudtam tenni. Képes voltam ránézni, hogy mi fontos, én hogy szeretném csinálni és mindez hogyan ne csússzon a fontossági sorrend végére. Remélem ezt sokáig el tudom vinni magammal.
