Milyen mértékben van jelen a stressz, a szorongás, valamint a depresszió a cégvezetők életében? Hogyan befolyásolja ezeknek a körülményeknek az alakulását a koronavírus következtében fellépő egészségügyi és gazdasági bizonytalanság? Hogyan lehet a kommunikációnk egyszerre autentikus és professzionális?
Ezen kérdések megválaszolása köré építette fel az előadását Batiz András a nyár utolsó Bizalmi Kör klubvacsoráján. András korábban is velünk volt már előadóként, a mostani prezentációja viszont – a téma aktualitásán kívül – egyfajta személyes kitárulkozással is felért.
Kérdések, melyeket akár most is meg tudunk válaszolni
A koronavírus járvány hatására kialakult helyzet eredményes kezelése rengeteg kihívással szembesíti a cégvezetőket. Az irodák ugyanis részben vagy egészben már nyitva vannak, a termelő cégeknél – az egészségvédelmi szabályok betartása mellett – már folyik a termelés, ugyanakkor számos kérdésre még nem tudjuk a választ.
- Lesz-e a járványnak második hulláma?
- Mennyire tervezhetünk előre?
- Meddig folytatódhat még a mostani volumenben a termelés?
A számos ismeretlen változót tartalmazó kérdéskörök helyett talán érdemesebb most olyan irányba fordulni, ahol biztosabb válaszokat kaphatunk. Konkrét válaszokat, méghozzá adatokra és tapasztalatra támaszkodva.
Merthogy a jelen szituáció egyik legfontosabb kérdése kétségkívül a következő:
„Hogyan érinti a munka világát a munkavállalók, köztük a vezetők szorongása, továbbá miként befolyásolta ezt a területet a koronavírus hirtelen megjelenése?”
A vezetői szorongás és stressz témaköre ezért számít megkerülhetetlennek
Az Egészségügyi Világszervezet, vagyis a WHO becslései alapján a 2019-es naptári évben nem kevesebb, mint 1 trillió dollárba került a világ gazdaságának a munkahelyi stressz, szorongás, illetve depresszió.
Az elmúlt néhány hónap eseményei pedig ezeken a döbbenetes számokon minden bizonnyal csak tovább rontottak. Természetesen a hipotézisek alátámasztása vagy cáfolata végett érdemes vetni egy pillantást a vonatkozó kutatási adatokra.
Releváns lehet például a HR Executive felmérése, melynek kereti között a megkérdezettek 70%-a egyenesen karrierjének legstresszesebb időszakaként éli meg a mostanit. Az őket ért stresszhatás értelemszerűen a munkavégzésük hatékonyságára is kihat:
- egyharmad részüknél a stressz kezelése napi 2 óra kiesést jelent a munkából;
- kétharmad részüknél pedig napi 1 teljes munkaóra vész el a stresszhatás miatt.
Andrásék a saját fejlesztésű Opinio alkalmazás segítségével szintén végeztek a témakörrel kapcsolatos vizsgálatokat. A felmérés 2020. június 13-a és 16-a között történt, a válaszadók életkora pedig a 18 és 59 éves kor közötti tartományból került ki.
Habár a 300 fő elemszám a teljes reprezentativitáshoz nem feltétlenül elegendő, ugyanakkor egy általánosan uralkodó képet mindenképp mutat.
Például azt, hogy a válaszadók 37%-a érezte stresszesnek magát a pandémia idején, 40% pedig „ igen is, meg nem is”. Ami viszont sokkal érdekesebb, hogy a fiatalabbaknál rosszabb a helyzet. A kapott válaszok alapján ugyanis az Y generáció nehezebben küzdött meg a járvány következményeivel, mint a X generáció.”
„Nem mondhattam el senkinek, elmondom hát… Nektek”
„Tavaly nyáron 3 hónap szabadságra mentem, teljes mértékben távol maradva a vállalkozásom ügyeinek intézésétől. Végre sok időt tölthettem együtt a családommal, egyúttal csaknem 20 év után a pszichológus diplomát is sikerült abszolválnom.
Elsőre talán inspiráló, vidám történetnek tűnik mindez, ugyanakkor egy fontos körülménnyel még ki kell egészítenem. A három hónap leforgása alatt ugyanis szám szerint 275 darab gyógyszert vettem be.
Ezek a gyógyszerek szorongáscsökkentők és antidepresszánsok. Valójában muszáj volt szabadságra mennem, egyszerűen nem volt más választásom. Felmerülhet persze kérdésként, hogy ez a témakör nem számít-e magánügynek?
Arra jutottam, hogy bizony közügynek kellene tekinteni, mert nem vagyok vele egyedül. Példának okáért több felső vezetők és vállalkozók számára tartott előadás során is megszondáztam a jelen lévőket.
Vagyis anonim módon arra voltam kíváncsi, hogy hányan szedtek már hasonló készítményeket. Egyharmad volt a legalacsonyabb arány, de akadt olyan helyszín, ahol 50%-os eredmény is kijött.”
„Miközben egyre jobban élünk, egyre rosszabbul vagyunk”
Rövid időn belül világossá vált, hogy a 3 hónapos kényszerszünet nem fog tartós megoldást jelenteni a szorongással kapcsolatos tünetekre. Éppen ezért kutatni kezdett a témában:
Egyrészt Johann Hari – Elveszett kapcsolatok című könyve mutatott rá arra a tényre, hogy amit átél, az egy teljesen normális reakció arra a világra, ami körülvesz bennünket. Szintén ebből a könyvből derül ki, hogy bizonyos társadalmi triggerek nélkül a szorongás nem jön elő.
Ezek a triggerek, vagyis a szorongást kiváltó okok az úgynevezett elszakadások, melyeknek egyik jellemző típusa az értéket teremtő munkától való elszakadás.
Szintén a kutatás során merült fel a hipotézis, miszerint az emberek döntő többsége nem szereti a munkáját. A „miért” kérdéssel kapcsolatos keresgélésre egy ausztrál kutató, Michael Marmot felfedezései szolgáltak érdekes válaszokkal:
- a karrierrel kapcsolatos szorongás egyik jellemző kiváltó oka a kontroll hiánya, amikor az emberek nem kapnak kellő mennyiségű kontrollt a saját helyzetük felett;
- a másik trigger pedig a munkába fektetett energia, és a cserébe kivett elismerés nem megfelelő aránya.
Egy cégvezető vagy felsővezető esetében mindkét tényező fennállhat, hiszen a kontroll az ügyfelek kezében van, visszajelzésekre pedig csak elvétve számíthat az ember vezetői pozícióban.
Tehát adott egy nehéz szituáció: ha vacakul vagy a szorongás és a stressz miatt, akkor menthetetlenül magadra maradsz a problémáddal. Teljes joggal merül fel a kérdés, hogy mit lehet tenni a helyzet javulása érdekében?
Cégvezetőként sem kínos segítséget kérni
Amennyiben vezetőként szeretnénk hatékonyan kezelni a munkahelyi stresszt, akkor ennek érdekében:
- egyéni szinten forduljunk segítségért, mert egyáltalán nem kínos segítséget kérni;
- vezetőként olyan környezetet kell teremtenünk, ahol erről igenis lehet beszélni;
- illetve hozzunk létre olyan környezetet, ahol több kontroll és megbecsülés jut a munkatársaknak.
Az aktuális helyzetben, vagyis az irodába történő visszatérés kapcsán ezek a tényezők még inkább felértékelődnek. Fontos lesz, hogy a munkavállalók kapjanak felhatalmazást a kezükbe a visszatéréssel kapcsolatban.
Emellett pedig adjunk sokkal több visszajelzést akár az elvárásokkal, a munkavégzéssel, illetve a home office keretei között végzett munka feltételeivel kapcsolatban egyaránt. Egyúttal legyünk türelemmel, ugyanis az irodai visszatérés sokaknál jár majd együtt stresszel.
Rendszerint alábecsüljük, hogy a munkatársak mennyi információra vágynak tőlünk. Fogalmazzuk tehát meg többször az üzeneteinket, folytassunk kétoldali kommunikációt, és vállaljuk a sebezhetőségünket, mert ettől csak erősebbé válhat a cégünk.
